Lear. Csönd, jó idegen.
Burgundi. Csönd.
Ernő. Ha nem voltam otthon, bejárt Helénhez és Burns költeményeit
olvasta neki, majd bemutatta neki Byron Don Juanjából készült
fordítását, amely meg sem közelíti az Ábrányi-féle fordítást, de ez most
mellékes.
Kiss. De milyen mellékes.
Lear. Békével, jó idegen. Ne jőjj a sárkány és haragja közé.
Ernő. Lear, első felvonás. «Békével Kent, ne jőjj a sárkány és haragja
közzé!» De ez is mellékes. Ilyen felolvasásokkal és mások szerelmének
költői kifejezését felhasználva akarta Helént arra bírni, hogy
meglátogassa őt Szigony-utca 4. b) alatt, ahol már biztosra véve a
sikert, házasságtörési legénylakást bérelt.
Kiss. Hát így vagyunk?
Ernő. Így, Ervin. Ma a leszámolások napja van. Ma ezt is elintézem egy
füst alatt.
Burgundi. Az előbb nem beszélt ilyen választékosan.
Ernő. Annak egyszerű oka van. Az előbb rendkívül izgatott voltam. Most
hideg és elszánt vagyok, mint a toledói acél.
_Ügyelő belép._
Ügyelő. Sehol nem találok rendőrt.
Ernő. Nem kell. Mint látja, higgadtan tárgyalunk.
Lear. Mindenesetre tartózkodjék a közelben.
Ügyelő _meghajol és távozik_.
Ernő. Az asszony ellentállt ezeknek a gyermekes és egyben oly tanáros
kísérleteknek, sőt nap-nap után értesített engem a jó barát újabb
rohamairól. Visszautasíttatván, a bosszú órájára várt.
Kiss _fölkacag_.
Ernő. Nem irritál. A mult héten behívott magához és közölte velem, hogy
Helén valami színész-forma emberrel sétál az állatkertben, mindig egy s
ugyanazon állat ketrece előtt. Azt hittem, rágalom. Tudomásul vettem,
nem szóltam semmit. Újból magához hívott s közölte velem, hogy az állat
a puma s a színész Bánáti, a nevezetes Bánáti.
Lear _kegyes mosollyal int köszönetet_.
Ernő. Még mindig nem vontam kérdőre Helént. Végül tegnap este közölte
velem, hogy ami eddig csak gyanú volt lelkében, az most már bizonyosság.
Bánáti színész délután, mialatt én az egyetemen vagyok, meglátogatja
Helént. Nem hittem. Felszólított, hogy ma délután álljak lesbe az ő
konyhájában. Megtettem. Nagy megdöbbenésemre valónak bizonyult a
denunciáns jelentése. Egy színészforma férfi ment be lakásomba. Rövid
tanakodás után, miközben elég gyáva voltam elfogadni az ő segítségét,
becsöngettem lakásom ajtaján. A szobalány dadogott, én félrelöktem őt.
Akkor ajtók csapkodása hallatszott s halk sikoly. A szobába siettem, ott
már nem volt más, csak nőm, Helén. Kirohantam s egy borotvált arcú
férfit láttam, amint a konyhaablakon kiugrott. Üldözőbe vettem s most
itt vagyok.