Ernő. Sőt meg akarom pofozni, várjunk kérem, mert ez volt szándékom és
ettől reméltem kielégülést, azt, amit a német Entspannungnak nevez. Nem
tudom, meg fogom-e őt pofozni. E pillanatban nem tudom, bár a jelek arra
vallanak, hogy nem fogom megpofozni. Miért? Először is nincs hova
pofozni, annyi szőr van az arcán. Most, ugye, eltekintünk minden
egyébtől, pusztán a fizikai akadályokat vesszük sorra. A pofonhoz
csattanási terület kell, «az ütést nem lehet megmérni», mondja Benvenuto
Cellini, a híres műötvös és verekedő. És igaza van. Célozni, hogy pont a
szőrmentes kis arcterületet találja el az ember, azt nem lehet. A kedv
elernyed. A pofonhoz kényelem kell, szabad tér, mint a német mondja:
Spielraum, ami itt a szőrök miatt hiányzik. Helyes, hogy hiányzik, Lear
nem történelmi alak, Lear mondai király, regebeli uralkodó. Kitünőnek
tartom, hogy az ábrázoló művész a szakáll és haj terebélyének túlzásával
jelzi, hogy a mesék világának aggastyán-királya áll előttünk. Így a
szertelen tragikum, a fájdalom vad ereje mithikusabbá, általánosabbá,
tehát mélyebbé válik. A fejére nem üthetek, mert azon korona van.
Részben megsérteném az öklömet a korona kiálló hegyein, részben nincs
nálam súlyosabb eszköz, mellyel, mint Arany mondja Toldijában: «agyába
ronthatnám hitvány koronáját.» Maradna a rúgás. _Burgundihoz._ Mondja
meg ön… _Burgundi tiltakozó mozdulatot tesz_… ez a kérdés csak forma…
mondja, hova rúgjak neki? Ilyen hosszú ruhába nem lehet belerúgni. A láb
tétova, mert a lábnak cél kell. Modern ruha mindent jelez. Zsakettnél,
ha a hátsó két gomb alá rúgok, az esetek majdnem mindenikében teli
találatra számíthatok. Zakónál oda, ahol végződik. De ilyen hosszú
köntösnél ki vagyok téve annak, hogy a rúgás elhal a ruha üres redőiben,
vagy túl alacsonyra veszem, épp oda, ahol holt-tér van, mint a német
mondja: «Toter Raum». Reménytelen. Végső eszköz volna meghúzni a
szakállát, de az meg nem az övé. Íme így védik őt a külsőségek,
kardjáról nem is szólva.
_Harsonák. Ernő megrezzen._
Lear. Semmi. A zenészek próbálgatják a harsonákat.
Ernő. Ez volt a kérdés első része: a fizikai gátlások összesítése.
Következik önvizsgálatom második része: a lelki, a pszichikai akadályok.
_Balról belép az ügyelő Helénnel._