Szolga _kinyitja a kályhaajtót_. Ide?
Igazgató _a fejével int, hogy igen_.
Szolga _bedobja a kályha tüzébe a sárga füzetet_.
Igazgató _még mindig a hallgatóval a fülén._ És az a piros füzet, az
micsoda?
Szolga. Ez ugyanannak a darabnak egy másik példánya, arra az esetre, ha
az igazgató úr tűzbe dobná az elsőt.
Igazgató. Ez beszéd. Szeretem az okos embereket. Adja ide. _Szolgától
átveszi és az íróasztalra teszi a piros füzetet._ El fogom olvasni… _A
telefonba._ Halló! Főrendező úr?… Én, igen. Mi az már megint a
Szeniczeyvel?… Igen… Természetesen… Igen… Szó sem lehet róla… Nagyon
helyes. Még csak az kéne… Jó… Nagyon helyes… Nagyon helyes… Szervusz.
_Leteszi a kagylót._
Szolga. Beereszthetek egyet?
Igazgató. Gyerünk, ne kérdezzen annyit.