Ernő _lefogja_. Hagyd. Ne sértődj meg, mert elárulod a
műveletlenségedet. Ez Lear első felvonásából van. Gyere. _Balra el
Helénnel._
_A tűzoltó elősétál a trón mögül._
Tűzoltó.
A kis professzort én már-már hülyének
Tekintém. Ámde később kijavult.
Beszédje bár körülményes, de józan,
S a szive tiszta, hogyha jól itélem.
A nő: kis senki, szót sem érdemel.
De a szinész, az szemtelen fiú,
S a többi mind, ahogy segítni őt
Itt összeröffent. Oh, mi csúf világ!
Most újra, százezredszer áldom Istent,
Hogy műveletlen földi pór vagyok,
Hogy mind nem értem, amit itt szavalnak
Körülöttem húsz hosszú éve, s hogy
Rám nem ragadt ez őrültségből semmi.
Mit bánom én a költőt és a jelmezt,
Mely megbolondít annyi izga elmét
S mely nekik szent, nagy és csudálatos!
Pfuj mind ez a sok szines zür-zavar,
Kultura, tudat, altudat s a többi!
Egy jó rostélyos, félliternyi siller,
Kis tiszta konyha, csúnya feleség,
Meleg papucs, nyugalmas éji álom,
S főként minél kevesebb tűzeset,
Csak ez legyen meg. Aztán azt se bánom,
Ha még húsz évig kell itt köztük járnom
És bölcs mosollyal így meg-megsajnálnom
E balga színművészeket.
Ügyelő _balról belép_. Tessék kimenni a színpadról, mert kezdődik az
előadás. _Megigazítja a két széket._
_Tűzoltó jobbra el._