Rakolnoki. Most a színipályára szeretnék lépni.
Igazgató. És meg tudna élni ebből a csekély fizetésből?
Rakolnoki. Nem reflektálok kérem fizetésre.
Igazgató. Ah. Vagyona van?
Rakolnoki _szemlesütve_. Barátom van.
Igazgató. Valuta?
Rakolnoki. Isten ments. Idősebb, szolid vállalkozó.
Igazgató. Gabona?
Rakolnoki. Nem. Szállítmányozó.
Igazgató. Áhá. Hajón szállítmányozott.
Rakolnoki. Többnyire. De vonaton is.
Igazgató. Hogyne, hogyne.
_Szünet. Rakolnoki kisasszony a könnyeit törli._
Igazgató. Ne érzékenyüljünk el, kérem, azt én nem szeretem. És időm
sincs.
Rakolnoki. Nem is. Csak olyan… zsenáns ezt így bevallani. Ha ismerte
volna a helyzetemet, nem róna meg ezért. Az uram nyomorban hagyott.
_Sír._ Már azon a ponton voltam, hogy a telefonhoz megyek.
Igazgató. Valakivel beszélni?
Rakolnoki. Nem. A központba. Kapcsolni.
Igazgató. Az borzasztó lett volna.
Rakolnoki. A barátom taníttatott énekelni és táncolni.
Igazgató. Még mint asszonyt?
Rakolnoki. Hogyne.
Igazgató. Szóval… már akkor szállítmányozott.
Rakolnoki _bután_. Ő mindig szállítmányozott.
Igazgató. Hajón.
Rakolnoki _bután_. Többnyire. _A táskájából elővesz hosszú cérnára
fűzött egy- és kétsoros ujságkivágásokat. Lógatja a levegőben._
Igazgató. Mi az?
Rakolnoki. Kritikák az ötkerületi hangversenyről.
Igazgató. Köszönöm, erre nincs szükség.
Rakolnoki. Óh, nem én vágtam ki, ne tessék hinni. A barátom gyűjtötte
össze ilyen gondosan… minden lapból. Áldott jó ember. Olyan naiv, olyan
romlatlan…
Igazgató _a szerzőhöz_. Látott ön már romlatlan szállítót?
Szerző. Nem.
Rakolnoki. Óh, ő romlatlan, sőt önzetlen. Nem érdekli semmi, csak én,
csak én! Csak nekem legyen meg mindenem, csak én érjem el a célomat,
csak én legyek híres primadonna. Ha színpadra lépek, a legszebb ruhákat
kapom tőle, mindent megtesz a karriéremért, mindent, mindent! És igazán
csak jóságból. Olyan mint egy nagy gyermek.
Igazgató. Kövér?
Rakolnoki. Rendkívül kövér… Jesszusom, csak nem ismeri?
Igazgató. Nem én. De amit úgy mond róla, az mind olyan kövér.
Rakolnoki. Nagyon kövér. Már tanárnál is volt. De gyermekarca van.
Igazgató. Az is valami.
Rakolnoki. És jó ember, kérem… néha hetekig nem is látom. _Jelentősen
néz az igazgatóra._ Nagyon önállóan élek.
Igazgató _zavarban_. Nincs is annál szebb.
Rakolnoki. Megtartom a függetlenségemet. Pláne ha színpadra lépek.
Igazgató _zavarban_. Pláne. Igen. Hogyne.
Rakolnoki. Ő tudja, hogy csak a hála köt hozzá. Nem is kíván többet. Ő
belátja, hogy már a külseje miatt se kívánhat illuziót. Ő kizárólag csak
becsül engem. Megbecsüli bennem, hogy… _Ismét ránéz az igazgatóra_… hogy
hálás természet vagyok. Ez az egy passzióm van. A hála. Illetve kettő. A
színház és a hála.
Igazgató _zavarban_. Nincs is szebb, mint ez a kettő együtt.
Rakolnoki _kissé kacéran_. Gondolja?
Igazgató _dühösen_. Nem is gondolom.
Rakolnoki _kacéran_. Csak úgy mondja.
Igazgató _még dühösebben_. Nem is mondom.