Szerző. Bocsásson meg, de én azt hiszem, már látom, hol a baj.
Igazgató. Na erre igazán kiváncsi vagyok.
Szerző. Ön már észre se veszi, milyen ideges, türelmetlen és goromba
hozzájuk. Ennek híre megy. És szegények azt hiszik, hogy az ilyen rideg
emberrel szemben mindjárt a legerősebb eszközt kell elővenni. Én azt
hiszem…
Igazgató _türelmetlenül_. Ugyan mit hisz?
Szerző. Ha hűvösen, de udvariasan fogadná őket, egy kis bizalmat öntene
beléjük… A modor teszi, higyje meg.
Igazgató. Ördögöt. Az teszi, hogy igazgató vagyok.
Szerző. Én az ön helyén nem gúnyolódva, hanem nyugodtan, udvariasan
beszélnék velük. Eszükbe se jutna, hogy valamivel lekenyerezzenek.
Igazgató. Tudja mit. Ha olyan jól tudja, hogy hogy kell, én ajánlok
önnek valamit. Üljön be most maga ide a helyemre és legyen helyettem egy
kicsit igazgató. Én lemondok a szerencséről. Majd meglátja, hogy itt
hiába minden, akármilyen modorban beszél. Üljön csak oda.
Szerző. Hogy én szerepeljek mint igazgató?
Igazgató. Igen. _A szolgához._ Hány van még kint?
Szolga. Hat.
Igazgató. Fogadja ön ezt a hatot. Majd adok én magának.
Szerző. És ön?
Igazgató. Én addig pihenek. _Az asztalra mutat._ Ideülök és majd én
nézem, hogy ugranak a maga nyakába.
Szerző. Nem bánom. Sőt ambicionálom. Nos, megcsináljuk?
Igazgató. De mennyire! _Leveti a kabátját._ Én ideülök ehhez az
asztalhoz irnoknak… nézze csak: van itt egy nagy bagoly szemüvegem, ezt
felteszem, így. És fölveszem az öreg Skultéti bácsinak a kopott
kabátját, így. _Felvesz egy kopott Ferenc József-kabátot, amely rosszul
áll rajta._ És a karvédőjét is. Így ni. És ideülök, itt maradok maga
mellett. Én vagyok az öreg Skultéti bácsi, félig irnok, félig szolga.
_Az íróasztalra mutat._ És ön az igazgató. _A szolgához._ Na János, mit
szól hozzá?
Szolga. Erkölcstelen dolog.
Igazgató. Jánosnak nem tetszik. Mindegy, én mégis kiváncsi vagyok a
módszerére. Most megmutathatja!
Szerző _tűzzel, ambicióval_. Meg is fogom mutatni. Ahogy az okos nő
távol tudja magától tartani a tolakodást, pusztán a viselkedésével, úgy
az okos férfi is…
Igazgató. Most már ne filozofáljon, hanem lássuk a praxist. Tessék
odaülni. Egyet azonban kikötök: ha a hölgy a nyakába kezd borulni,
rögtön lökje ki. Mert azt nézni se bírom.
Szerző. Természetes. Az a művészet: ezt megelőzni!
Igazgató. Úgy van. Majd meglátja, hogy úgy van. De nehogy aztán…
ellágyuljon…
Szerző. Isten ments. Van magának sejtelme arról, hogy félek én a
feleségemtől? De ha nem borul a nyakamba, szerződtethetem.
Igazgató. Hogyne.