Báró. Ez mind lehetséges, de ha nem cselekszem azonnal, nekem van végem.
Edit. Az Istenért, Sándor… Mi történik itt most velünk?
Báró. Az, aminek történnie kell.
Edit. Most le kellene térdelnem, a kezét csókolnom… és sikoltoznom
kellene… Sándor… ez iszonyú… és maga azt hinné, hogy a szeretőmet
féltem… pedig esküszöm, magát féltem attól, amit tenni akar, magát és
magamat! Nem bírom ezt, hisz ez rettenetes, hogy ez így, egyszerre
rámszakadt…
Báró. Meg kellett, hogy mondjam. Velem kell jönnie mindenüvé. A pokolba
is.