Bánáti _a hang irányába_. Rohanjon, mint egy őrült, mondja meg Almády
úrnak, hogy azonnal kéretem, jőjjön rögtön, sürgős.
Somogyi. Mondja, hogy baj van.
A hang. Igenis.
Bánáti. Honnan tudod, hogy baj van?
Somogyi. Látom, Bánáti úr. Nagy baj van?
Bánáti. De még mekkora. Lódulj, eriggy az öltözőmbe, nézd meg, nincs-e
ott valami idegen.
Somogyi. És ha van?
Bánáti. Eriggy, lódulj, menj, gyere, ugorj, mit állsz itt?
Somogyi _kirohan jobbra_.
Bánáti _aggódva les utána_. _Kiszól_. Nincs?
Somogyi _künn_. Nincs senki.
Bánáti. A folyosón se?
Somogyi _künn_. Ott se. _Belép_.
Bánáti. Be lehet zárni a kis ajtót, ami a lépcsőről a folyosóra nyílik?
Somogyi. Be.
Bánáti. Zárasd be azonnal. _Somogyi kirohan._ És mondd meg az
asszonynak, aki ott ül, hogy akárki keres, nem lehet hozzám bejönni.
Somogyi _rövidke szünet után visszajön_. De hát mi történt Bánáti úr?
Bánáti. Nem merek az öltözőmben maradni… _Izgatottan néz körül._ Valahol
máshol kellene felöltöznöm… Egy ember üldöz, Somogyi. Revolverrel
üldöznek. Nem is egy. Ketten vannak.
Somogyi. Autogramm?
Bánáti. Hogyne. Egy férj, Somogyi. Egy férj, aki a feleségét félti
tőlem.
Somogyi. Tyhü.
Bánáti. Rajtakaptak fiam, rajtakaptak… _A burgundi fejedelem belép
kosztümben. Bánáti feléje fordulva folytatja_… rajtakaptak, Almády…
rajtakaptak és üldöznek… A konyhaablakon ugrottam ki a folyosóra, de
észrevettek és utánam jöttek… Versenyt le a lépcsőn. Én elől, ők
mögöttem… Ki az utcára… Két utcát szaladtam, ők utánam… Ki a körútra.
Ott fiakkerbe ugrottam, usgyi, hajts ahogy tudsz. És most itt vagyok. És
mindez Lear király előadása előtt, legszebb szerepem, Lear előtt… Még a
kocsi után is futottak. Mindjárt itt lesznek.
A burgundi fejedelem. Kik?