Ilonka. Kiliti Sándor ragyogó bonvivánt volt a férjem és törvényesen
elváltam tőle, kérem.
Szerző. Mért vált el tőle?
Igazgató _lapozgatva_. Összegyövetele volt vele biztosan.
Ilonka _izgatottan_. Igen kérem. Összegyövetelem volt vele, igenis, nem
tagadom, gyakran veszekedtünk, mert nagyon zseneális ember volt.
Szerző. Hát az baj?
Ilonka _izgalommal, őszintén_. Igen kérem, mert nagyon is zseneális volt
kérem. Egész nap törkölyt ivott, már reggel kezdte kérem, nem járt
próbára, két napig is kínlódtam vele, hogy tiszta gallért vegyen, kérem,
aztán elköltötte a fizetésemet és kérem, télen moly ellen eladta a
bundámat, a dzsindzsula galléromat is elitta, szintén moly ellen, kérem,
azt is,… túlságosan zseneális volt, de nem ezért váltam el tőle, és a
veszekedés is egy békebeli huszárkapitány miatt volt, akkor azt mesélték
rólam a városban, hogy a tizennyolcas huszárok a cipőmből ittak francia
pezsgőt, Moje Sándort kérem, de ez egy szemtelenség volt, mert nem volt
igaz,… mert ők ittak cipőből pezsgőt, ők egy egész szezónban kérem nem
is ittak másból pezsgőt, csak, megkövetem, cipőből, kérem, de az én
cipőmből nem, kérem, arra itt megesküszöm most is, úgy legyen őrnagy
abból a szegény kapitányból, hogy az én cipőmbe valaha hagytam bármit is
önteni, nemhogy pláne pezsgőt, kérem,… igenis ezért volt az első
veszekedés, de nem is ezért váltunk el, csak aztán mégis elváltunk.
Szerző. Mégis miért?
Ilonka. A nevelőapám, a súgó haragudott rá, mert ilyen rosszul bánt
velem. És úgy büntette meg, hogy nem súgott neki. Ő meg belesült kérem,
magába Hamletba és ezért is engem inzultált, kérem, amikor este
hazajött, kérem, pedig akkor tüdőcsúcsba szenvedtem. Akkor elváltunk.
Szerző. Na és a direktorné?
Ilonka. Milyen direktorné?
Szerző. Azt mondta az előbb, hogy azért hagyta ott a társulatot, mert a
direktorné rágalmazta.
Ilonka. Igen, kérem.
Szerző. Mivel rágalmazta?
Ilonka. Azt mondta, kezit csókolom, hogy én soha nem is voltam
megesküdve az urammal és mink csupán csak a válópört tartottuk meg.
Szerző. Hát ez elég súlyos.
Ilonka. Pláne vidéken, kérem. Hát ezt nem hagyhattam szó nélkül és így
történt. Most aztán feljöttem Pestre, szerencsét próbálni.
Szerző. Van hangja?
Ilonka. Ha nem volna, nem mernék ide jönni kérem. Azt mondják olyan
hangom van, mint egy mozdonynak.
Szerző. Hogy érti ezt?
Ilonka. Kórusba az a fontos kérem, erős hang és hosszú kitartás.
Szerző. Úgy van.
Ilonka. A kórus kérem, az nem hangzene, hanem tüdőzene, kezit csókolom.
Szerző. Jól van, fiam. Szóval jó hangja van.
Ilonka. Két percig is kibírom a víz alatt lélekzet nélkül. Pedig
tüdőcsúcsom volt a Mileneumba. Tessék kipróbálni. Akár egy kádba is. És
az alakom, kérem, tessék megítélni… _Feláll_. És trikóba kérem, olyan
vagyok, mint a mandula.
Szerző. Hát az milyen?
Ilonka. Én nem tudom, kérem, de Pápán ezt írta rólam a szerkesztő, pedig
az költő, kérem.
Szerző. Azt biztosra vettem. Hát csinos alakja van, nagyon csinos, ez
bizonyos édesem. Ehhez nekem nem kell a pápai szerkesztő. És a szeme is
szép, nagy, kifejező…
Igazgató _veszi a telefonkagylót_. Kérem: negyvenhárom-hatvanhárom!
Halló? Zeneszerző úr? Jó napot. Most látom itt, kérem az írások közt,
hogy mi nem is így egyeztünk meg. Én azt hiszem, ebből már elég volt.
Már rég ki kellett volna lökni… azt a részt a szövegből. Tetszik érteni?
Nahát kérem. Halló, halló! Tiszteltetem a kedves feleségét. _Leteszi a
kagylót. A szerzőhöz._ Bocsánat.
Szerző. Kérem. Szóval, hogy összefoglaljam a kérelmét: ön a női kórusba
való felvételét kéri azzal a külön óhajtással, hogy itt-ott kisebb
magánszerepeket is kapjon.
Ilonka. Hát itt-ott egy kis hercegnőt, de nem hosszút, vagy valami
rongyos kis grófnét, de csak mikor öt vagy hat grófné jön be egyszerre,…
egy pár szót, hogy: «ejnye de sikerült ez az estély!»… vagy amit a
Csipketündérben játsztam, hogy azt mondtam: «Valami bűzlik Dániába.»… és
így megfordultam: «Úgy-e Excellenciás uram, neszpa, ambaszadőr?»… ilyen
apróságokat és ha az ember fejlődik, hát Istenem, idővel meggyön, ami
meggyön.
Szerző. Lássa, ez kedves és szerény beszéd. Ön kitünő benyomást tesz rám
nagysád.
Igazgató _fölkel és a két ablak közt álló polchoz megy, közben mondja._
Kilökni, kilökni.
Ilonka _mialatt az igazgató a polcon keresgél._ Mit dörmög ez mindig
kérem?