Jánosy. De hisz akkor… _A táska felé mozdul._

Litvay. Nem, nem. Itt nem. Ezt nekik soha nem szabad megtudni. Értsen

meg. A szavát kérem.

Jánosy. Uram, ez oly természetes. _Hozzálép_. A vállánál?

Szinház · 第 85 / 144 题