Ilonka _rágyújt a gyufán, amit a szerző kinál._ Köszönöm. Fel tetszik
bátorítani a szívemet. Most már attól a pápaszemestől se félek úgy.
Igazgató. Tőlem?
Ilonka. Magától. Olyan jó birkaszeme van.
Szerző. Nagyon kedves, hanem most jőjjön szépen a zongorához. Halljunk
egy skálát. _A zongorához ül._
Ilonka _skálát énekel, a szerző kíséri, ő skála közben kacéran a
szerzőhöz dől._
Szerző. A füle jó.
Igazgató. Az odatámaszkodása se rossz.
Szerző _lelkesen_. A füle kitünő!
Ilonka. Milyen édesen beszél a fülemről.
Szerző. Na most halljunk valami éneket.
Ilonka. Kérem a «Kék nefelejtset».
Szerző. Boldogan.
Ilonka _énekel, a szerző kíséri_.
Kék nefelejts,
Kék nefelejts,
Viráááááág… _az «á» magánhangzót igen sokáig tartja ki_.
Szerző _abbahagyva a zongorázást_. Mi az, kérem?
Ilonka. Hát nem hosszú kitartással tetszik kívánni?
Szerző. De ilyen hosszúval! Csak úgy rendesen.
Ilonka. Kérem. _Ujra kezdi, elénekli az első strófát a szerző
kíséretével. Az ének folyamán a szerzőhöz dől, a szerző vállára teszi a
kezét, sőt később átfogja a nyakát is. A szerzőnek ez láthatólag jól
esik, s a nő kebléhez támasztja a fejét._
Szerző _az ének után_. Bravó kedves, gratulálok! _Lázasan_. Nemcsak
kisebb szerepeket fog kapni. Óriási szerepeket fog kapni! Karriért fog
csinálni nálunk! _Megragadja a kezét és magához vonja._ Milyen meleg
hangja van, igazán, a szívemig szaladt. És üde, mint a csengetyű. És ez
a puha kis keze… És milyen illatos…
_Az igazgató szörnyűködve nézi ezt._
Ilonka. Óh milyen boldog vagyok!
Szerző _fejét Ilonka melléhez közelítve, hevesen._ És hogy dobogott… az
a kis szíve, amig énekelt… és milyen illatos az a kis szíve… és milyen
forró ez a kis keze…
Ilonka _a gyönyörtől áradozva_. Édes, andalító ember… bizony Isten a
menyországban vagyok.
Igazgató _megcsengeti a telefont_. Halló, itt a menyország. Pardon, az
igazgatóság. Hát kérem, szerző úr, ez már a disznóság határán van, ez az
eljárás.
Szerző. Mit beszél?
Igazgató _a telefonra mutatva_. Megmondom neki a véleményemet.
Szerző. De talán így még se lehet beszélni egy szerzővel.
Igazgató. Okos ember az, nem sértődik az meg. _A telefonba._ Halló!
Tiszteltetem a kedves feleségét. _Leteszi a kagylót._
_Nagy szünet, a szerző zavarban van._
Ilonka. Nézze édes, most fogja egy kicsit a másik kezemet, mert ez
elzsibbadt.
Szerző. Amelyiket akarja, maga kedves.
_Kínos, nagy szünet._
Szerző _feláll, zavartan_. Skultéti kérem.
Igazgató _feláll_. Tessék.
Szerző. Kérem… Hozzon nekem egy pohár vizet.
Igazgató. Pohár vizet.
Szerző. Igen.
Igazgató. Egy pohár vizet méltóztatik kívánni.
Szerző. Igen, kedves Skultéti.
Igazgató. Most mindjárt.
Szerző. Igen.