Igazgató. Ne kérjen semmit, menjen. Mégis csak szemtelenség.
Márkus. Nem tudtam, hogy ilyen prűd.
Igazgató. Na gyerünk, gyerünk. Ilyen prűd vagyok.
Márkus. Kezit csókolom.
Igazgató. Isten áldja meg.
_Márkus el jobbra. A küszöb előtt keresztezi a szolgát, aki belép._
Szolga. A zeneszerző úr van itt.
Igazgató. Tessék.
Szolga _ajtót nyit_. Méltóztassék.
_A szerző belép, a szolga kimegy._
Igazgató. Hozta Isten, kedves mester.
Szerző. Jó napot, direktor úr. Nem haragszik, úgy-e, hogy feljöttem
önhöz egy cigarettára, mielőtt haza megyek. Kivételesen semmi kérésem
sincs. A próba nagyszerűen ment, a zenekar pompás volt, boldog vagyok.
Igazgató _cigarettával kínálja_. Na ennek örülök.
Szerző _rágyujt_. Köszönöm. A zenekar elvégezte a dolgát, most a prózai
szövegrészeket próbálják a színpadon, de én ezt nem bírom hallgatni. Nem
tudom, más zeneszerző is így van-e vele, de engem idegessé tesz, ha nem
folyton a zenémet hallom a színpadról.
Igazgató. Foglaljon helyet kérem.
Szerző. Rosszkedvűnek látszik.
Igazgató. Nem csuda kérem, az epe önti el az embert. Látta ezeket a
hölgyeket itt az előszobában?
Szerző. Igen.
Igazgató. Már hatot dobtam ki ma délelőtt és még tíz van hátra.
Jelentkezés, ajánlkozás, szezon eleje. A földből bujnak elő ilyenkor.
Mind színésznő akar lenni.
Szerző. Ezért haragszik?
Igazgató. Nem. Azért haragszom, mert valamennyi rögtön a nyakamba borul.
Szerző. Hisz az jó.
Igazgató. Fenét jó. Kell is nekem az ő szerelmük! Higyje el, nem a
színésznők rosszak, hanem ezek a hölgyek, akik színésznők akarnak lenni.
Ez mind azt hiszi, hogy ezen a pályán csak szerelemmel lehet karriert
csinálni.
Szerző. De hisz ez mulatságos!
Igazgató. Önnek. Én megpukkadok bele. Ön most jár először a színháznál.
Önnek ez az első operettje.
Szerző. Hogy lehet ilyen csinos kis nőkre így haragudni?
Igazgató. Minél csinosabb, annál jobban haragszom, mert annál nehezebb a
helyzetem. De hiszen csak ne volna szükségem kóristánékra. Hogy
repülnének ezek innen.
Szerző. Csudálatos, önök hogy elfásulnak itt a színháznál. Nekem itt
minden új, minden meglepő, szép, érdekes, izgató.
Igazgató. Ezek a komoly kamarazenész mézeshetei a színházzal.
Szerző. És a nők, drága igazgató úr, ezek a nők a színpadon! Ez a
kedvesség, ez a barátságosság, ez a jókedv! És mennyi csinos van köztük!
Igazgató. Nős ember ön?
Szerző. Oh már régen.
Igazgató. Látszik.
Szerző. Oh, az megint más. A feleségem komoly és szent nő. Két évvel
idősebb, mint én. Ez a komoly élet. De ez a kedves, könnyű világ itten!
Nekem itt mindig nagyobb a pulzusom, mint otthon. _Mutatja_. És még ezek
is milyen kedvesek, akik itt kint ülnek az előszobában, sorban, mint a
madarak az ágon, reménykedve… Na, ne legyen olyan haragos.
Igazgató. Kétségbeejtő, kérem. Azok a madarak mind a nyakamba akarnak
borulni. És az idén, nem tudom, mi lelte őket, szemtelenebbek, mint
valaha.
Szerző. Micsoda meglepetés! A szultán trónján egy moralista.
Igazgató. Nem vagyok én moralista, kérem. Tisztességes ember vagyok és
van ízlésem. Az ilyen szerelem nem kell nekem. Irtózom tőle.
_A szolga belép._
Igazgató. Mi az?
Szolga. Szeniczey őnagysága kijelentette, hogy nem játssza el a
szerepet. Visszaadta. Itt van. _Átadja._
Szerző _ijedten ugrik fel_. Hogyan? A primadonna? A főszerepet!
Igazgató. Nyugodjék meg, kérem. _Átveszi a szerepet._ Mondja meg neki,
hogy rendben van, beleegyezem.
Szerző. De kérem! Az operettem főszereplője! Szeniczey nélkül végünk
van!
Igazgató. Nyugalom, kedves mester. _A szolgához._ Mondja csak, hogy
rendben van. És nézze, ide teszem ez alá a lámpa alá. _A papircsomót
látható helyre az íróasztal lámpája alá teszi._
_Szolga el._
Igazgató. Nem érdemes egy szót se vesztegetni erre. Legyen nyugodt.
Szerző. De ha nem játssza el.
Igazgató. Eljátssza. Üljön csak le. Hol is hagytuk el? Azt mondtam, hogy
nem vagyok moralista, csak nem bírom azt, ha egy ilyen szegény lány a
kenyere miatt felajánlkozik nekem.
Szerző _szórakozottan_. Önnek?
Igazgató. Nekem. Nem is figyel? Mi baja?
Szerző. Bocsásson meg, kérem, de most úgy megijedtem emiatt a Szeniczey
miatt.
Igazgató. Már mondtam kérem, bízza ezt csak rám.
Szerző. De Szeniczey nélkül végünk van.
Igazgató. Bízza rám Szeniczeyt. Hol hagytuk el? Ott, hogy nem vagyok
moralista. Hogy mért nem vagyok moralista? Már az ifjabb Dumas megírta
emlékirataiban…
_Szolga belép._
Szolga _nyugodtan jelenti_. Szeniczey őnagysága revolvert vett elő a
retiküljéből és le akarja lőni előbb az igazgató urat, aztán önmagát.
Igazgató _ezt nyugodtan hallgatta végig és tovább beszél, mintha a
szolga semmit sem mondott volna._ Már az ifjabb Dumas megírta
emlékirataiban, hogy maga a színház immorális hely. Én itt nem hirdetek
valami külön erkölcsöt, csak úriember vagyok, aki a nyomorult
szerelmeket visszautasítom. Érti?
Szerző. Értem.
Igazgató _a szolgához_. Mit áll itt?
Szolga _a listára nézve_. Bebocsáthatom a soron következőt?
Igazgató _bosszusan_. Hát… jöhet.
Szerző. Úgy mondja, mintha a fogát húznák.
Igazgató. Úgy is érzem. Ez ma már a hetedik.
Szerző _feláll_. Menjek ki?
Igazgató. Dehogy. Maradjon. Ha tanu ül itt, talán szemérmesebbek. _A
szolgához._ Na, bocsásson be egyet.
Szolga _az ajtóhoz megy, ott a listáról hangosan olvassa._ Rakolnoki!
_Kimegy._
_Rakolnoki kisasszony belép._
Rakolnoki. Jó napot kívánok.
Igazgató. Jó napot.
Rakolnoki. Az igazgató úrhoz van szerencsém?
Igazgató. Az vagyok.
Rakolnoki. Nevem Rakolnoki Lujza.
Igazgató. Örvendek. Tessék leülni. Mi tetszik?
Rakolnoki. A színházhoz szeretnék jutni, kérem.
Igazgató. Hangja van?
Rakolnoki. Énekiskolát végeztem.
Igazgató. Volt már színpadon?
Rakolnoki. Mint műkedvelő.
Igazgató. Hol?
Rakolnoki. Az ötkerületi közjótékonysági egyletben.
Igazgató. Elég jó műintézet… Leány?
Rakolnoki. Igen. De… asszony voltam.
Igazgató. Elvált?
Rakolnoki. Hogyne.
Igazgató. Kedves férje… mi volt.
Rakolnoki. Hajóskapitány.
Igazgató. Tenger?
Rakolnoki. Csak folyam.
Igazgató. Legalább a Duna?
Rakolnoki. Igen. De egész a tengerig.
Igazgató. Személy?
Rakolnoki. Nem. Teher.
Igazgató. Értem. Hosszú járat. A kapitány úr sokat volt oda.
Rakolnoki. Igen. Én azalatt a hangomat képeztem és táncolni tanultam.
Igazgató. Egész nap.
Rakolnoki. Folyton. Most már néha sajnálom.
Igazgató. Hogy tanult?
Rakolnoki. Nem. Hogy elváltam tőle. Azt mondják, a Dunának nagy jövője
van.
_Kis szünet._