Báró. Ön vendégem és sebesülten ül itt. Mit feleljek erre most. Annak
idején erőteljesen fogok erre megfelelni.
Litvay. És ha nem lesz már, aki meghallgassa a feleletét?
Edit. Azt nem mondhatja, hogy ez szándékosság volt, ilyen borzasztó
percben ezt nem mondhatja… Még így sincs joga ilyet mondani…
Báró. Ne kényszerítsen, kérem, vitába, amelyben bilincseket hordok.
Litvay _izgatottan_. Fel van szabadítva minden bilincsből… ne
respektáljon semmit. Beszéljen és feleljen, követelem.
Báró. Mi jogon követel tőlem maga bármit is?
Litvay. Azon a jogon… hogy talán… nem lesz többé alkalmam… önnel erről
vitatkozni… Nem mintha bosszút akarnék most állani. De kiváncsi vagyok.
Érdekelnek az emberek, az események, a véletlenek, a szövevények, az
okok, a bűnesetek…
Báró. Kérem, kímélje a kíméletességemet.
Litvay. Hiszen én hallgatok… és ne nyugtalankodjék báróné, hallgatni is
fogok. De ha ez a bolond golyó olyan bolond, mint amilyennek… most e
percben megint… okom van feltételezni… akkor az én diszkrécióm csak
addig tart, amíg én megvagyok.
Báró. Nem kértem a diszkrécióját.
Litvay. De én adom. Amíg… élek, addig ez itt… a hármunk dolga… Senkinek
semmi köze hozzá. De… méltóságos uram… ha elkövetném azt a
neveletlenséget, hogy egy úriháznál, ahova mulatságra hívtak… meg
találnék halni… akkor a hallgatásom már nem használna semmit. Mert
ilyenkor már idegenek szoktak beleavatkozni a dologba. Ilyenkor jön egy…
egy igen komoly ember, aktákkal a hóna alatt. Akik vele jönnek, úgy
szólítják, hogy «vizsgálóbíró úr». És ez az úr… még kiváncsibb ember,
mint én. És neki könnyebb a kérdezősködés, mint nekem, már csak azért
is… mert mikor ő kérdez, benne nincs egy… hatmilliméteres golyó. Ő
megtud mindent, amit akar. És én, mondom, olyan kiváncsi ember vagyok,
nekem borzasztó elgondolnom… hogy én ne tudjam meg azt, amit az az úr
meg fog tudni. Amit… _Elgyengül, elhallgat._
Edit. Le kellene feküdnie. Hisz ez még annak is kínlódás, aki nézi… hát
még magának, kérem… engedje meg, hogy segíthessünk magán…
Litvay. Tiltakozom. Tiltakozom. Senki hozzám nem nyúl. Majd az orvos.
Báró. Ön már nem is gyanusít, hanem nyiltan vádol. És ha igazán nem tart
igényt a kíméletre…
Litvay. Nem.
Báró. Akkor meg is kapja a választ.
Litvay. Követelem.
Báró. Az ön vádja alaptalan, gonosz és aljas.
Litvay. Ön most hazudik.
Edit _felsikolt és felugrik_.
Báró. Maradjon nyugton, gyermekem. Tudhatja, hogy nincs olyan helyzet,
amelyben magamat mérsékelni ne tudnám.
Litvay. Ön hazudott, mert ennek a puskalövésnek előzményei voltak.