Báró. Utána megyek.
Edit. Nem hisz nekem?
Báró. Irigylem fiam, hogy maga hisz magának. És imádom ezt a
jóhiszeműségét. Egy hét mulva azt mondaná: «Érdekes, sohse hittem, hogy
mégis el fogom hagyni az uramat!»
Edit _izgatottan_. Szánjon meg Sándor. Higyjen nekem, engedje meg, hogy
megesküdjem mindenre, szegény boldogult anyám…
Báró _az ajkára teszi a kezét_. Nem kell ezt végigmondani. _Szünet._
Most pedig egyenesen megtiltom, hogy erről még egy szót beszéljen.