Báró. Ha nem tudnám, nem volnék ilyen halálosan nyugodt. Azt is tudom,
hogy teljesen ártatlan látogatás volt: ön négy perccel azután, hogy a
kapun belépett, ismét kijött az utcára.
Edit. Figyeltetett.
Báró. Örüljön, hogy figyeltettem, mert magának ugyan soha nem hittem
volna el, hogy csak két percig volt benn a színésznél. A detektivem
óramutatója menti most meg magát.
Edit. Kérem, ne gyötörjön tovább. Nem bírom ezt a hamis hidegségét, ezt
az álnok nyugodt hangot. Mondja meg, mit akar. Öljön meg, vagy kergessen
ki az éjszakába. De ezt nem bírom.
Báró. Megölni nem fogom, mert maga nélkül nem élnék tovább. Ezt tudja.
Kár is ilyen csacsiságot mondani. Kikergetni az éjszakába? Hogy Litvay
úr utána rohanjon és nagy büszkén elvezesse szerény lakába? Ugyan kérem.
De cselekedni mindenesetre fogok.