hattyú
A hattyú
作者：Molnár, Ferenc, 1878-1952
体例：题 章数：119
字数：124,260 来源：Project Gutenberg
版本与结构
- 来源版本
- 本站收录 1 个来源：Project Gutenberg（124,260 字）。
- 分章依据
- 按「题」标记切分为 119 题（Gutenberg 卷册标记）。
- 篇幅分布
- 平均每题 1,044 字。
- 原文溯源
cache/epub/77726/pg77726.txt（Project Gutenberg）
章节目录
共 119 题- A HATTYÚ
- VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN
- IRTA
- MOLNÁR FERENC
- BUDAPEST
- FRANKLIN-TÁRSULAT
- KIADÁSA
- SZEMÉLYEK
- ELSŐ FELVONÁS.
- Arzén. Hiába, a mama…
- Arzén. Jaj de boldog vagyok! _Ági nyakába ugrik._
- Ági. Csak… gondoltam… Fenség olyan ritka, acélos gráciával vív és…
- György. A tanár úrnak van igaza. _Az ajtó felé megy._
- Arzén. Ma végeztünk Napoleonnal. _Beatrixra néz._
- György. Este arról vitatkoztunk, hogy…
- Jácint. Pardon… tudom, hogy Európa leginformáltabb asszonya vagy…
- Jácint. Talán Alexandra…
- Beatrix. A te charmeur modoroddal…
- Symphorosa _lihegve teszi a mellére a kezét._
- Jácint. És ha a fenséges asszony, hogy úgy mondjam, erélyes lesz…
- Albert. Hát most addig is, amíg a nagy vívóakadémia megkezdődik…
- Beatrix. Ahogy neked kellemesebb. Menjünk a tehenészetbe
- Jácint. De…
- Alexandra _mélyen megsértve elmegy jobbra._
- Alexandra. Óh anyám…
- Alexandra _nyugodtan és fegyelmezetten_. Anyám…
- Alexandra. És ha elgondolom, hogy a karján fogom nyugtatni a karomat…
- Ági _nagyot néz, aztán közelebb jön néhány lépéssel._
- Ági. Igen, Fenség
- FÜGGÖNY.
- MÁSODIK FELVONÁS.
- Symphorosa. Így, a szememmel. _Mutatja._
- Beatrix. El is várom. _Caesar visszalép._
- Caesar. Innen, Fenség. _Kettőt tapsol._
- Beatrix. Bravó, Cæsar! _Visszasiet a bálterembe._
- Ági. Bocsánat, Fenség… _Mozdul._
- Ági. Az volna, ha…
- Alexandra. Ön olyan dolgok felé irányítja a figyelmemet…
- Alexandra. Igen… ez… ez a mai este…
- Alexandra. Én semmi olyat nem mondtam, ami…
- Alexandra. Nem, ezt nem lehet…
- Ági. Fenség…
- Ági _ezalatt lassan elindult Alexandra után._
- Ági. Köszönöm. _Nem oda ül, hanem Alexandra mellé._
- Ági. És van egy öreg tanárom Waldbrott…
- Albert. Csillagászati vegytan…
- Albert. Semmi. Csillagászati vegytan…
- Alexandra _szintén fenékig üríti a poharát._
- Albert. A császár csak adhat neki valamit…
- Albert _élesen_. És milyen szép dolog, hogy mégis olyan szerény
- Beatrix _elbágyad_. Ah! _Feltápászkodik a székről._
- Beatrix _elhalóan_. Nem kell… feltünést… a ház tele van idegenekkel…
- Beatrix. Pardonnez moi… merci mon cher…
- Wunderlich _mielőtt kimegy_. Zene! _Caesarra néz._
- Symphorosa. Milyen szerencsétlenség! _El, balra._
- Jácint. Te olyat tettél…
- Alexandra. Ülj le ide. _Maga mellé ülteti._
- Jácint. Nos? _Leül a másik puffra._
- Alexandra _Jácint vállára hajolva_. Jácint… édes Jácint… én… én…
- Alexandra _Ágira néz_. Tanár úr…
- Alexandra _Jácinthoz_. Mikor azt mondta: beretva. _Ágira néz._
- Alexandra. Drága! _Megöleli._
- Caesar. Igen. _Nem mozdul._
- Caesar. Vége van a világnak, Fenség! _Felzokog és sírva megy ki._
- Alexandra _remegve_. Istenem… így… egyedül lenni egy férfivel…
- Ági. Szép, okos királylány… _Még közelebb megy hozzá._
- Ági. Nagyon fél tőlem? _Megfogja a kezét._
- Alexandra. Valami forróságot és…
- Ági. Fenség…
- Ági. Nem megállni az úton. Menni tovább, tovább…
- Alexandra. Meghalok ebbe… kegyelmezzen…
- Alexandra _nagy félelemben_. Most… bosszút akar állni rajtam…
- Alexandra _rémülettel néz a szemébe_. Hogy gyűlöl… most…
- Alexandra _rémülten, szerelmesen védekezik_. Miklós… Miklós…
- Alexandra _idegesen, erőltetett mosollyal_. Albert, te tévedésben vagy…
- Alexandra. Nem bírom, hogy én miattam… itt most…
- Ági _Alberthez_. Fenség, én…
- FÜGGÖNY.
- HARMADIK FELVONÁS.
- Beatrix. Ha tegnap jött volna! Még tegnap este…
- Symphorosa. Édesem. _Megöleli._
- Symphorosa. Itt van, de…
- Symphorosa. Igen, de…
- Beatrix. Megyünk, megyünk! _Kisiet hátul Symphorosával._
- Beatrix. Óh… ő olyan igénytelen…
- Beatrix. Óh Dominika!…
- Beatrix. Óh Dominikám!…
- Dominika. Boldogult uram vágya is teljesül. Tudod, hogy ez a házasság…
- Dominika _részvéttel_. Ez benned is szomorú emlékeket ébreszt…
- Jácint. Óh, csókolom a kezedet. _Megöleli Dominikát._
- Jácint. Pár napra jöttem. De folytassátok édesem… ha nem zavarlak…
- Jácint. És boldog vagyok. _Megfogja a kezét._
- Dominika. De ha tényleg nem érzed jól magad…
- Dominika. De Károly…
- Dominika. Szegény Albert. Ezt miattam tette. Nélkülem nem akart…
- Dominika. Te drága, kedves…
- Beatrix. Óh Dominika, ha tudnád… ha tudnád…
- Jácint. És ő itt sétált ebben az imádatban mint egy… egy…
- Dominika. Das kommt vor. _Beatrix megnyugodva leül._
- Dominika. Szegény…
- Jácint. Te haragszol a tanárra Napoleon miatt. A fiúkat tudniillik…
- Caesar. A teához hideg lazac, hideg beef, hideg csirke…
- Alexandra. Akkor jó. Menjen és küldje. _Leül._
- Caesar. De… ha megengedi, Fenség… azért kell ideküldenem a tanárt…
- Caesar. Parancsára, Fenség. _El bal hátul._
- Ági. Köszönöm. _Nem ül le._
- Alexandra. Úgy! Azt a pillanatot is, amikor én…
- Alexandra. Ha ezt én tudtam volna…
- Ági. Ha nem így éreztem volna…
- Alexandra. De hiszen…
- Alexandra. Nem tudta és…
- György. Tanár úr… _A meghatottságtól elakad._
- Ági. Nekem? _Átveszi a két bokrétát._
- Albert. Nem. Határozottan nem. _Mindenik «nem»-nél megrázza a kezét._
- Alexandra. És mégis…
- Alexandra. Hozta Isten Dominika néni. _Kezet csókol, mély meghajlással._
- Albert _kérően_. Aber liebe Mama…
- FÜGGÖNY.
- MOLNÁR FERENC MŰVEI: