Alexandra _nagy rémülettel_. Hova kérem?
Ági _egyre hevesebben_. Amerre indított, Fenség. Én az én gyáva
szerénységemben ma este… alig mertem érezni, hogy egy király riválisa
vagyok. De most tudom. És azt is tudom, Fenség, hogy győztem. Az előbb
dadogtam, de most énekelni szeretnék, mert fiatal vagyok, Fenség, férfi
vagyok és győztem, programm ellenére győztem, Fenség! Most pedig…
Alexandra _rémülten_. Mi lesz most pedig?
Ági. Holnap vége mindennek… Hát hadd lássuk Fenség, ki ma itt a király:
ő-e vagy én! _Szorosan melléje lép, megfogja a kezét._