Beatrix. Alexandra!
Jácint _Alexandra pohara felé nyul_. Ho-ho-hó! Most mondtam, hogy ebből
nem kell ekkorát húzni!
Albert. Én tudom, mért húzott a Xaxa ekkorát.
Jácint. Miért?
Albert. Rehabilitálni akarta a tanár úr kortyát.
Beatrix _szigorúan_. Arra semmi szükség nem volt. Nem szoktál bort inni.
Alexandra. Ma éjszaka velem is megtörtént, anyám. _Alberthez_. Albert…
neveztesd ki valamivé azt az öreg tanárt. Waldbrott a neve úgy-e?
Jácint. Waldbrott, igen.
Albert. Ha te óhajtod… írhatok a császárnak. Kérem, Wunderlich, írja
fel.
Wunderlich _írja_. Már írom, Fenség.
Alexandra. Mivé lehet az ilyen embert kinevezni?
_Az inasok kezdenek lazacot felszolgálni._
Ági. Az az éppen, hogy semmivé se.