Ági. És?
Alexandra. És a rangomat, Miklós. Folyton a rangomat érzem. Milyen
furcsa, hogy ezt kimondom. Miklós… Most… most… enni szeretnék adni
magának. Kedves szeretnék lenni magához. Tudja, hogy én is imádom
Napoleont.
Ági. Imádni, az sok.
Alexandra. Hát mit kell vele csinálni? Mondja meg. Én azt fogom tenni,
amíg élek. Most kinevet ezért.
Ági. Nagyon szomorúan nevetek, Fenség.
Alexandra. Nem tudom, most bizonyos, hogy rosszat kell… valami
tiltottat… Például… mindenkit elárulok magának. Tudja, hogy nekünk egy
színésznő is van a családunkban? Nem elég neki! Még rosszabbnak kell
lennem. Tudja, hogy én… mért nem szeretem a trónörököst?
Ági. Mert a felesége akar lenni.
Alexandra. Nem. Hanem egyszer Münchenben a régensnél… élőképeket
játsztunk és ő női szerepet adott. Azóta az én szememben…
Ági. Mindjárt virrad, Fenség. Az idő múlik.
Alexandra _egyre idegesebben_. Most sürget. Mit kíván tőlem? Édes jó
Istenem, add, hogy kedves tudjak hozzá lenni. Mondja, akar engem
tegezni?