Beatrix. Cæsar! Hisz ez a tegnapi vacsora.
Caesar. Bocsánat, Fenség, ez a mai reggeli. Ma éjfél után egykor tettem
az asztalra és eddig még mindig nem evett belőle senki.
Beatrix. Ön megőrült.
Caesar. Parancsára, Fenség. Más reggeli lesz.
Beatrix. És mért olyan sápadt?
Caesar. Nem aludtam, Fenség. Szenvedtem. Főként a tea miatt.
Beatrix. Milyen tea miatt.
Caesar. A borzasztó tévedés miatt. Jácint atya kapta a forró teát és
Fenséged a hideg levest.
Beatrix. Azért csak hálás vagyok. Ha abban a rémes pillanatban nincs ott
az a korty jéghideg leves, talán összeestem volna. Az térített magamhoz.
Caesar. Az éjjel egy tégla esett a fejemre, Fenség. Most egy kő esik le
a szívemről.
Beatrix. Ne büntesse meg a bűnöst, aki tévedett.
Caesar. Parancsára, Fenség. Talán adjak neki valami kis jutalmat?
Beatrix. Túlzásba ne menjünk. – A tanár itt várjon. _Jobbra el. Caesar
indul a bal hátsó ajtó felé, de ez nyílik és belép rajta Alexandra._
Alexandra. A főhercegnő megjött?
Caesar. Meg, Fenség.
Alexandra. Hol van?
Caesar. Itt, Fenség. _Jobbra mutat._ Azt hiszem, átöltözik a hosszú
autó-út után.
Alexandra. És maga mit csinál itt?
Caesar. Megyek, ahova küldtek.
Alexandra. Hova küldték?
Caesar. Ági tanár úrhoz.
Alexandra _idegesen_. Mit akarnak Ági tanár úrtól?
Caesar. Hogy jőjjön ide és várjon itt.