_Kis szünet után a zene újra megszólal. Wunderlich csak erre megy ki.
Ugyanakkor mindenki lassan visszaül a helyére, csak Symphorosa nem._
Ági. Fenséged is rosszul van?
Symphorosa. Nem.
Ági. Hát akkor?
Symphorosa. Nem tudom, most mit csináljak.
Ági. Én tudom. Méltóztassék utánuk menni. És a zene folytassa. Minél
inkább, annál jobban.
Symphorosa _bal felé indul_. _Alexandrához._ És te?
Alexandra _tanácstalanul kel fel_.
Jácint. Maradj itt. Édesanyád megtiltotta, hogy felmenj.
Symphorosa _Jácinthoz_. És te?
Jácint. Nézd édesem. Én nagyon szeretem Beatrixot, de ezt mi ketten már
harminc éve ismerjük. Ne ijesztgessük egymást. Eleget láttuk ezt az
előkelő rosszullétet. Ha állva lesz rosszul, leül. Ha ülve lesz rosszul,
feláll.
Symphorosa. Károly!
Jácint _komolyan_. Nagyobb baj van itt, édesem. Én ezt megmondtam
délután félötkor.