Ági. Nem szököm meg az elől, amit tettem.
Jácint. Azt fel is teszem rólad, fiam.
Ági. Tudom, hogy fellázadtam és szétromboltam valamit. De állok
rendelkezésére mindenkinek, a családnak, a hercegnek, az adjutánsnak,
kardra, ágyúra, torpedóra, mindenre. De ez kellett nekem. Sőt még több
is kell.
Jácint. Még több is?
Ági. Több.
Jácint. Nézd a komoly ifjú tudóst. _Alexandrához_. Na, kislányom.
Idejutottunk. Most itt állunk. _Szemrehányóan_. Hogy tetszik ez neked?
Alexandra. Gyere ide.
Jácint _odalép hozzá_. Nos?