_Kerti pavillon, amely a kis hercegek tanulószobájául szolgál. Balról
nyitott ajtó, amelyen át a napsütött kertet látni. Jobboldalt ajtó más
szobákhoz. Nyári délután._
_Ági tanár Arzénnel és Györggyel az asztalnál ül. Előad. A fiúk
feszülten figyelnek._
Ági. A megaláztatásoknak ez után a sorozata után és hosszas szenvedés
után meghalt, Szent Ilona-szigetén, 1821 május ötödikén, ötvenkét éves
korában. Ott temették el, a sziget egy emelkedett pontján, ahonnan
szerette a tengert nézni. Hű környezete azt akarta a sírkövére írni,
hogy «Napoleon» – de kínzója, a gyalázatos Hudson Lowe még a síron túl
is üldözte. Tiltakozott ez ellen a felírás ellen. Csak azt engedte a
sírkőre vésni, hogy «Le Général Buonaparte» – Buonaparte tábornok.
Hamvait később ünnepélyesen Franciaországba szállították és Páris
felséges temetést rendezett a vértanuvá lett császárnak. Azóta az
Invalidusok templomában nyugszik, művészien szép és egyszerű nyitott
sírboltban.
_Elhallgat. Szünet. A fiúk meghatottan hallgatnak. Ági órájára néz._
Ági. Ezzel mára vége van a leckének. _Becsukja a könyvét._ Van
Fenségteknek valami kérdésük?
Arzén. Tegnap este nagy vitánk volt a mamával. A mama gyűlölettel beszél
Napoleonról. Azt mondta róla, hogy bitorló volt.
Ági. Ahogy vesszük.
György. Hát hogy vesszük?
Ági. Fenségteknek jogukban van véleményüket megformálni. Én úgy veszem,
hogy világraszóló lángész volt. A forradalom kavargása dobta felszínre,
ezeknek az időknek a vihara edzette meg és nyitott előtte olyan
lehetőségeket a kibontakozásra, aminők normális viszonyok közt el se
képzelhetők.
György. Ön így veszi?
Ági. Igen.
György. Akkor én is így veszem.
Arzén. Ezt nevezem önálló véleménynek.
György. Ez is önálló vélemény, csak nem az enyém, hanem a tanár úré.
Arzén. A mama nagyon haragudott.
Ági. Napoleonra?
György. És önre.
Ági. Miért?
Arzén. Mert ön nem gyűlölettel tanítja.
Ági. Én objektive tanítom.
Arzén. Ezt mi mondtuk neki, de a mama szerint ez is helytelen, mert
szerinte Napoleont gyűlölettel kell tanítani.
György. Azt mondta, hogy főleg a mi családunkban, mert mink
trónfosztottak vagyunk és ezt igen sokban Napoleonnak köszönhetjük.
Ági. Mély tisztelettel a fenséges asszony nézete iránt, én ezt a
história szempontjából kissé túlzottnak találom. Napoleon személyesen
nem avatkozott Fenségtek mélyen tisztelt családja politikai sorsába. Ha
valaki, úgy a württembergi király volt az, aki ebben közrejátszott.
György. De a württembergi király Napoleon kreaturája volt.
Ági. Így, közvetve, van benne valami. De épp erre mondottam, hogy
túlzás. És ha valahol, úgy épp egy trónját vesztett szuverén családban
kell nézetem szerint a Napoleon bátorságát, iniciativáját, sőt
szerencséjét tanítani. Mert az ő élete mutatja, hogy a trónok elérhetők.
Pedig ő egyszerű ügyvéd fia volt. Hát még, akiknek a származása jogot
ad…