György. A mama most azért olyan érzékeny a trón tekintetében, mert
Albert herceg itt van nálunk.
Arzén. A mama mindig érzékeny a trón tekintetében.
György. Albert herceg igazi trónörökös és ha a mama igazi trónörököst
lát, akkor a mama nem tud enni.
Arzén. Nem csoda. Szegény. Az ő dédanyja még uralkodott. Nem bírja
megszokni, hogy ennek örökre vége.
György. Örökre?
Ági. Hát bizony… mostanában nagyon nehéz.
Arzén. És ha Alexandrát elveszi a trónörökös?
György. De nem veszi el.
Arzén. Honnan tudhatod? Ha Alexandrát elveszi a trónörökös, akkor mi,
mint családja, csatlakozunk az udvarhoz és Alexandra királyné lesz. És
ahogy én a mamát ismerem, a herceg nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ő
fog uralkodni.
György. Ha elveszi.
Arzén. Elveszi.
György. Ugyan mért venné el?
Arzén. Mert a mama nagyon akarja. És mindenki nagyon akarja, aki itt
van. A nagynéném Symphorosa, maga Alexandra, én, te, a tanár úr…
György. Én nem is nagyon akarom. Tanár úr nagyon akarja?
Ági. Hát Istenem… Alexandra őfensége minden nagyra és szépre hivatott.
György. De azért a tanár úr még se nagyon akarja.
Ági. Én? Ugyan miért nem?
György. Mert ezt is olyan hidegen és udvariasan mondta.
Ági. Istenem… hát nagy dolog az kérem. Alig megy hamarjában a fejembe.
Nehány hónapja van szerencsém itt élni az önök fenséges családjának
körében… önökkel, ha szabad így kifejeznem magamat… és fenséges nővérük,
amilyen komoly hölgy, oly jóságos hozzám… mindnyájunkhoz. Szerencsém van
őt tőrvívásra tanítani és ha így egyszerre arra gondolok, hogy a
tanítványom hermelinpalástot ölt… megkoronázzák, trónra ül… hát… nagy
dolog ez kérem.
György. Én sajnálnám itt hagyni ezt a kedves falusi életet. A magyarok
oly kedvesek hozzánk. A megyei urak is, a parasztok is. Olyan jó kis
életünk van itt. De… ön velünk jönne oda is, úgy-e tanár úr?
Ági. Ha megparancsolnák.
Arzén. Ah, szép az mégis. Maga az udvari élet unalmas lehet. De a
politika, azt mondják, az valami mulatságos. Folyton vagy reszketni
kell, vagy nevetni.
_Belép Beatrix és Alexandra a kert felől. Mindenki feláll._
Beatrix. Amint látom, vége a leckének.
Ági. Igenis, Fenség.
_Alexandra baloldalt, elől, némán és mozdulanul áll._
Beatrix _órájára néz_. Pedig még hat perc hiányzik a négy órához.
Ági. Tíz perccel négy óra előtt érkeztem el, Fenség, Napoleon halálához.
Ezt szerény nézetem szerint oly nyugvópontnak találtam, hogy utána már
nem volt érdemes arra a tíz percre új fejezetet kezdeni.
Beatrix. Ön ezt oly nagy nyugvópontnak találta.
Ági. Mint bátorkodtam mondani.
Beatrix. Az illető halottnak tényleg nagy nyugvópont. Nekünk csak
vessző, amely után a mondat tovább folytatódik. De nem ezért jöttem.
Arzén! György! Albert herceg meg fog benneteket látogatni itt a tanuló
szobában. Érdeklődik a tanulmányaitok iránt és azt az óhajtását fejezte
ki, hogy beszélgetni akar veletek valamely studiumotokról. Úgy vettem ki
a szavaiból, hogy a történelem lesz az a studium. Gróf Lützen később
megerősített ebben a feltevésemben. Menjetek, fésülködjetek meg,
mossátok meg a kezeteket és vegyetek sötét ruhát.
Arzén. Mikor jön?
Beatrix. Amikor felébred, egyenesen ide jön.
György. Alszik?
Beatrix. Ha azt mondtam, hogy felébred, akkor kitalálhattad volna, hogy
most alszik.
György. Kitaláltam. Azért kérdeztem.
Beatrix. Ez a felelet fölösleges volt. Arzén! Azt hallom, köhögsz.
Arzén. Nem anyám, csak egyet-kettőt köhintettem.
Beatrix. Symphorosa azt mondta, hogy huzamosabban köhögtél. Ön mért nem
jelenti ezt nekem?
Ági. A fenséges úr ma délelőtt zöldpaprikát kóstolt és tanácsom ellenére
nem vágta ki a gyümölcsből az ereket. Ezért köhögött. Azért nem
jelentettem, mert ezt nem tartottam komoly köhögésnek.
Beatrix. Ön nem tudhatja, hogy komoly-e vagy nem. Ön nem orvos.
György _Arzénhez_. Ezt Napoleonért kapta.
Beatrix. Mit beszélsz?
György. Semmit, anyám. Köhögtem.
Beatrix. Rólad pedig azt hallottam, hogy ma reggel vadul lovagoltál.
György. Ezt is Symphorosa árulkodta.
Beatrix. Illetlen fiú. Nem erről van szó. Vadul lovagoltál.
György. A ló volt vad.
Beatrix. Ön miért nem jelenti nekem, ha a ló vad?
Ági. A ló szelid volt addig, amíg a fenség rá nem ült.
Beatrix. Azt ön nem tudhatja. Ön nem lovász.
György. Akkor meg nem is jelentheti.
Beatrix. Ne beszélj, ha nem kérdezlek. Arzén ma este priznicet tesz a
torkára és te holnaptól kezdve kizárólag csak Gyömbéren lovagolhatsz.
György. Gyömbér? Drága mamám, ne szeress olyan nagyon.
Beatrix. Egy szót se. _Néma csönd._ Meglepetést hoztam számotokra. Nem
érdemlitek meg.
Arzén. Mi az?
György. Mi az?
Beatrix. Találjátok ki.
Arzén. Alexandra királyné lesz.
_Nagy zavar. Csönd. Alexandra megrezzen._
Beatrix. Illetlen. Micsoda beszéd ez? Megtiltom, hogy erről még csak
gondolkozzál is. Nézd csak. Remélem, nem ön az, aki ilyen gondolatokra
ösztönzi őket.
Ági. Isten őrizz Fenség.
Beatrix. Hát hol veszed akkor ezt?
György. Én mondtam neki.
Beatrix. És te honnan vetted?
György. Saját magamból.
Beatrix. Micsoda?
György. Ne haragudj mamám, amért én is látok. Nekem is van szemem.
Beatrix. Ha Albert őfensége most nem jönne ide tanulmányaitok iránt
érdeklődni, szigorúan megbüntetnélek. De ez nem fog azért elmaradni. Ön
pedig jelenthetné nekem, hogy ilyen kérdésekkel foglalkoznak.
György. Ezt ő nem tudhatja. Ő nem rokon.
Beatrix. Robespierre, eredj a szemem elől. _Néma csönd._ Nos, megmondom,
mi a meglepetés. Albert herceg nálunk időzésének tiszteletére megjött
Károly bátyám… azaz Pater Hyacinthus.
_Vad öröm._
György. Nagyszerű! Nagyszerű!