_Az estély. Díszes terem, fényesen kivilágítva. Jobbról és balról
egy-egy nagy kétszárnyú ajtó. Ugyanilyen két ajtó a háttér falon,
jobbról és balról. E hátsó ajtók nyitva vannak. Mögöttük folyosó van és
mindkét ajtóval szemben a folyosó hátsó falán egy-egy földig üvegezett,
áttetsző-függönyös ajtó, amely mögött fény látható. Ott mulatnak a
vendégek. Halkan szűrődik be a zene. A színpad jobbfelén hét személyre
terített buffet-asztal. Az asztal előtt két puff. Hét szék. Éjfél. Mikor
a függöny felgördül, rövid ideig némaság a színpadon. Caesar bort tölt
és rakosgat az asztalon, majd aztán mint szobor, áll a jobb hátsó ajtó
előtt. Aztán nyílik ki a baloldali leghátsó függönyös üvegajtó.
Symphorosa jön be. Egy pillanatra erősebben hallatszik a zene.
Táncolnak. Az ajtó becsukódik._ _Symphorosa áll és visszatekintve vár
maga után valakit. Rövidke szünet után megint nyílik az az ajtó és
Beatrix jön be._
Beatrix. Jól értettelek? Intettél, hogy jőjjek ki?
Symphorosa. Igen.
Beatrix. Mit akarsz? Mért vagy olyan titokzatos?
Symphorosa. Nem akartam bent sugdosódni veled.
Beatrix. Mért vagy olyan izgatott? Mi az? Nyugodtan mondd meg, mit
akarsz.
Symphorosa. Úgy gondolom, Beatrix, hogy Alexandra már túlságosan sokáig
ül a tükör alatt a tanárral.
Beatrix. Oly boldog vagyok Symphorosa, hogy életemben először hajlandó
vagyok igazat adni neked.
Symphorosa. Hidd el, ez már épp hogy egy hajszállal több, mint kellene.
Beatrix. Valószínű, hogy a siker boldogságában kissé elvesztettem a
mértékemet. Nyugalom édesem. Szóval?
Symphorosa. Jelezni kellene neki, hogy most egyelőre elég volt. Hagyja
ott a tanárt.
Beatrix. Jól van, Symphorosa. Menj édesem és jelezd neki, hogy hagyja
ott a tanárt. Hogy fogod jelezni neki?