_Caesar utánuk el hátul._
_Az ajtó nyitva marad. Künn üdvözlő hangok. Dominika belép Beatrix-szel
és Symphorosával. Autóköpönyeg van rajta. Mögötte jön a grófné, aki
lesegíti a ruháit, fátyolát, kalapját stb. és átadja a komornának.
Komorna jobbra elvisz mindent._
Dominika _élénken folytatva a künn megkezdett beszélgetést…_ Hát csak
úgy édesem, hogy már hajnalban négy órakor elindultam. Nem szeretek
nyáron nappal utazni. Nem bírom a nagy meleget. A kocsi nagyszerűen
jött. Nem egészen három órát. Pedig ez több, mint kétszáz kilométer.
Beatrix. Hát akkor mikor keltél fel?
Dominika. Félháromkor. Ti még itt akkor a legjobban mulattatok.
Beatrix _sóhajt_.
Symphorosa. Micsoda fess asszony vagy te Dominika! Micsoda fiatalság!
Dominika _lelkesen_. A fiamért mindent!
Beatrix _sóhajt_.
Dominika. Te már másodszor sóhajtasz.
Beatrix. Szegény jó uram, Henrik jut eszembe. Hogy szeretett téged.
Dominika. Én is Henriket, nagyon.
Beatrix. Symphorosa, menjetek megnézni, mi van az előkészületekkel. Nem
hittük, hogy ilyen korán érkezel.
Dominika. Nem telegrafáltam érkezési időt, mert autón sose tudhatja az
ember. De szívesen várok. _Leül_. Szinte jól esik egy kicsit ülni így,
hogy nem szalad az emberrel a fotel… milyen megnyugtató.
Symphorosa. Utána nézek édesem, hogy minden kényelmed meglegyen. _Jobbra
el._
Beatrix. Akarsz most reggelizni?
Dominika. Köszönöm, majd aztán. Indulás előtt teáztam. Grófné, kérem…
szóljon Lützennek, hogy a fiamat valahogy fel ne költsék miattam. Nehogy
felköhögje idő előtt.
_Grófné jobbra el._
Dominika Hallom, későn feküdtetek le. Lumpoltatok Alberttel. Ezt ő
szereti. Képzelem, milyen jól érezte magát.