Alexandra. Nem sajnálja a zöld csillagot?
Ági. Nem, Fenség.
Alexandra. Tehát… kilenc órakor.
Ági. Köszönöm, Fenség.
Alexandra. Szívesen, tanár úr.
_Fejbiccentéssel kimegy balra a kertbe._
Ági _felgyulladt szemmel, emelt fejjel, csudálkozva, elgondolkozva néz
utána._
_Pillanatnyi szünet._