Beatrix _a színpad közepén útját állja_. Tanár úrnak mintha rossz kedve
volna.
Ági. Nem, Fenség. Engedelmével ez a legszebb éjszakája az életemnek.
Beatrix. De mintha ideges volna. Ki van pirulva.
Ági. A szokatlan környezet teszi, Fenség.
Jácint _az asztalnál, Alexandrához_. Ki vagy pirulva kis lányom. De nem
baj. Szép vagy, mikor kipirulsz.
Alexandra _az asztalnál_. Ha szép zenét hallok, mindig kipirulok.
Beatrix _Ágihoz_. Ha fáradt, nem tartóztatjuk. Reggel korán kell kelnie.
Ági. Nem vagyok fáradt, Fenség. Sőt most kezdek felfrissülni.
Albert _Alexandrához_. Szereted a zenét?
Beatrix _átszól az asztalhoz_. Szereti a zenét. Ő énekel is.
Albert _Alexandrához_. És látod, nekem nem énekeltél semmit az egész idő
alatt.
Symphorosa _Ágival és Beatrixszal áll együtt._ Igazán ne zsenirozza
magát tanár úr, ha aludni akar menni.
Ági. Aludni, Fenség? Most ébredtem fel. Nincs még öt perce.
Alexandra _az asztalnál, Alberthez_. Előtted restellek énekelni. Te nagy
zeneértő vagy.
Albert. Én zeneértő? Ez jó. Hallja Wunderlich?
Wunderlich. Hallom, Fenség.
Symphorosa _Beatrixhoz_. Legalább a mi asztalunkhoz ne üljön.
Beatrix _Ágihoz, akinek ismét útját állta_. Tanár úrnak rossz kedve van.
A szobájába fogjuk küldeni a vacsorát.
Ági. Nem fogják odaküldeni a vacsorát, Fenség. Itt fogom megenni a
vacsorát.
Albert. Mi az tante Beatrix, te is csillagász lettél? Ki akarsz
éheztetni bennünket?
Beatrix _az asztalhoz siet_. Isten ments, kedves Albert!
Symphorosa _szintén az asztalhoz megy_. _Útközben mondja
kétségbeesetten._ Végünk van!
Albert. Én megfigyeltem magamon, hogy éjjel van a legjobb étvágyam.
Jácint. XIV. Lajos volt erről híres.
Beatrix. Üljünk le. _Albert és Alexandra_ _leül. Ágihoz._ Tanár úr, ide.
_Helyet mutat neki maga és Symphorosa közt._