Alexandra. Ezért marad el a csillagvizsgálás.
Ági. Boldog vagyok Fenség, és ha valami fokozhatja ezt a boldogságot,
úgy ez az, hogy Fenséged ajkairól hallhatom ezt a megtiszteltetést.
Alexandra. Remélem, nem fog unatkozni, bár valószínű, hogy kissé feszes
lesz a dolog.
Ági. Fenségtek környezetében legszebb perceimet fogom tölteni.
Alexandra. Ha nagyon unná magát a főispánok és kegyelmes urak közt,
keressen föl.
Ági. Ha megengedi, Fenség.
Alexandra. Legalább egyszer másról is hallhatom beszélni, mint a
tőrvívás fogásairól. Mert eddig másról nem is beszélt velem.
Ági. Nem rajtam mult, Fenség.
Alexandra. A csillagokról fog nekem beszélni. A zöld csillagról és az
arany csillagról.
Ági. Boldogan, Fenség.
_Szünet._
Alexandra. Érdekes… most félek öntől.
Ági. Miért, Fenség?
Alexandra. Olyan agresszív jelenség így, nekiöltözve, karddal a kezében.
Ági. A legtöbbször ilyennek méltóztatott látni… a vívóteremben.
Alexandra. Az más volt. Akkor az én kezemben is kard volt. Egészen
különös. Védtelennek érzem így magamat.
Ági. Olyan rossz az impresszió?
Alexandra. Nem rossz.
Ági. Hanem?
Alexandra. Támadó.
Ági. Csudálatos, Fenség. Én úgy érzem, csupa védekezés vagyok most,
ebben a percben.
Alexandra. Szóval… eljön, úgy-e?