Albert. A császár csak adhat neki valamit…

Ági. Nehezen, Fenség. Nagyobb urat szolgál az.

Albert. Nagyobb urat mint a császárt?

Ági. Sokkal nagyobbat. _Felfelé mutat._ Csillagász.

Alexandra. Szeretném ismerni a hugát.

Ági. Drezdában van, Fenség.

Alexandra. Nagyon szereti?

Ági. Nagyon, Fenség.

Alexandra. Úgy-e ez ostoba kérdés volt?

Beatrix. Igen, lányom, az volt.

Ági. Nem, Fenség, okos kérdés volt, mert jól esik rá felelni. Szeretem,

nagyon szeretem… a húgomat. Minden rossz napomon rágondolok. Ő benne a

legerősebb a hit, hogy én nem arra való vagyok, hogy elgázoljanak, hogy

kár értem, mert én is egy egész világ vagyok.

Albert _kissé gúnyosan_. Egy egész világ?

Ági. Igen, Fenség.

Alexandra. Milyen szép ez.

Albert. Nem lesz ez egy kicsit sok?

Ági _bátran_. Nem, Fenség. Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az

ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. _Célzatosan_.

Azok a kis pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ.

Albert. Mind?

Ági _bátrabban_. Mind!

Albert _kissé élesen_. Talán csak hiszik ezt azok a kis pontok.

Ági _még bátrabban_. Oh én tudom, hogy a nagy urak ezt nehezen tudják

elképzelni. Ők úgy beszélnek: tízmillió lakos, kétmilliós hadsereg…

pedig az mind külön-külön egy szuverén világ, amit nem szabad

összetörni.

Beatrix _idegesen_. Kérem, tanár úr… ki akar világokat összetörni?

Ági. Hölgyek például mosolyogva teszik ezt. _Alexandrához_. Szép Fenség,

olyan erősen néz rám.

Alexandra. Mert tetszik, amit mond.

Ági _Beatrixhoz_. És Fenség olyan nyugtalanul néz reám. Biztosan, mert

nem tetszik, amit mondok.

Beatrix _hidegen_. A tónus szokatlan.

Ági. Erős kedvem van ma, Fenség.

Beatrix. Talán erősebb is, mint kellene.

Alexandra _csititólag_. Anyám, bálban vagyunk és pezsgőt iszunk…

_Felemeli a poharát._

Beatrix. Nagyon csudálkozom, tanár úr.

Symphorosa _ijedten, hirtelen_. Erre a lazacra külön felhívom a

figyelmedet Albert, az a mi szakácsunk büszkesége.

Albert. Mondom, hogy szépen beszél. Ez tetszik olyan nagyon Xaxának. Mi

van a lazaccal? _Symphorosához_. Valamit mondtál a lazacról.

Symphorosa. Hogy a mi szakácsunk büszkesége.

Albert. Igen. Na jó… de mi köze ennek ehhez?

Symphorosa. Semmi. Csak mondtam.

Albert. Ja vagy úgy. Igen. Na igen. Kis pontok az égen. Csillagászat.

Romantika. Csupa frázis.

Ági _hévvel_. Nem frázis, Fenség.

Albert. De igen. Még pedig hölgyek számára való frázis. Imponálni vele.

«Minden csillag egy szuverén világ.»

Ági _agressziven_. Nem minden csillag, Fenség.

Albert. Nem?

Ági. Nem. Az a nagy fehér hold például, az nagyképű és fényes, pedig

neki magának nincs is fénye. Csak attól ragyog, amit a naptól kap.

Viszont az a ma esti kis Véga, amit le méltóztatik nézni, az a nagyon

messzi, nagyon pislogó szerény kis csillag, az a maga alázatosságában

pont ezerszer fényesebb, mint a nap!

Symphorosa _lökdösi Beatrixot_.

A hattyú · 第 49 / 119 题