Jácint. Semmi szerénység. Ne félj, erre a nagy okosságodra mindjárt
szükséged lesz. Itt egy kis nehézség van. Nem én mondom, de Beatrix az ő
aggódó természetével… itt történt valami, Dominika.
Dominika. Jesszus… csak nem Alexandrával!
Jácint. Mit mondtam… milyen okos nő.
Dominika. Alexandrával… történt valami?
Jácint. Nem. De majdnem.
Beatrix _könyörögve_. Károly!
Dominika. Szent Isten!
Jácint. Kérlek, te se légy rosszul. Hallgasd meg, elmondom az esetet.
Dominika. Károly ne ijessz meg.
Jácint. Ellenkezőleg. Meg foglak nyugtatni.
Dominika. Mi történt az istenért?
Jácint. Az történt angyalom, hogy Albert itt van napok óta és úgy
viselkedett itt, mint egy pisztráng.
Dominika. Mint egy pisztráng?
Beatrix. Hogy mondhatsz ilyet?
Jácint. Igen. Hideg volt és néma volt.