Albert. Ön egy kis tolakodó.
Alexandra _halkan felsikolt, Ági elé áll, az izgalom tetőpontján van._
Egy szót se feleljen, Miklós. _Ránéz_. Megtiltom! _Elhalóan_. Istenem…
Miklós… _Pillanatnyi habozás után előbb ránéz Albertre, aztán ráborul
Ágira, forrón megöleli, megcsókolja, kissé a keblén marad._
_A négy ajtó küszöbén: balról állt Symphorosa, jobbról a két gyertyavivő
és Lützen. Bal hátul Caesar és mögötte Alfréd inas. Jobb_ _hátul
Wunderlich. A csók pillanatában mindezek egyszerre, halkan kisuhannak.
Jácint bennmarad és a tarkóját vakarja._
Alexandra _elbocsátotta Ágit_. _Mereven áll, szinte félájultan dől az
asztalhoz._
_Szünet._
Albert _finoman, gúnyosan, halkan_. Pardon. Az más. Az egészen más.
Akkor… bocsánatot kérek, tanár úr. _Katonásan hajol meg, Alexandra és
Ági felé._ Jójcakát. _Elmegy jobbra._
_Szünet._
_Symphorosa balról bejön és gyöngéden kivezeti balra a félájult
Alexandrát. Mikor ezek kimentek, Jácint komolyan, sőt fenyegető
tekintettel indul Ági felé, szigorúan megáll előtte, aztán hirtelen
megcsókolja és elsiet balra Alexandra után, kedves mosollyal. Ági utána
bámul._