Jácint. De édes fiam, nem engem kell elvennie.
Beatrix. Te férfi! Nem érted te ezt. A környezetnek minden
szeretetreméltósága a lányra világít. És hátha még csak ez az egy kis
sugár hiányzik, hogy egyszerre csak észrevegye őt.
Jácint. A lány hogy gondolkozik a dologról?
Beatrix. Úgy mint én.
Jácint. Beszél erről?
Beatrix. Hallgat. De folyton erről hallgat. Ő mindent belül intéz el.
_Symphorosa sietve jön._