Beatrix. Ő tökéletes. Szép, okos, mérsékelt, szegény apja olyan jól
jellemezte őt, mikor hattyúnak nevezte. «Az én büszke fehér hattyúm». És
most is olyan: méltóságteljes, néma, komoly, tiszta… magasan hordja a
fejét… igazán tökéletesen viselkedik. Képzelheted, hogy erre is
figyelek. Ez az Albert meg közömbös, hogy öngyilkos lehet bele az ember.
Jácint. Beatrix, te nagyon kijöttél a sodrodból.
Beatrix. Tudom, de nem bánom. Ez nemcsak az én életem, ez a mi egész
családunk utolsó nagy ütközete. Most, vagy soha. És csodát fogsz látni,
mert én keresztül viszem, ha beleszakadok is!
_Symphorosa beszól az ajtón._
Symphorosa. Alszik tovább, normálisan.
Beatrix. Köszönöm, édesem.
_Symphorosa kimegy._
Jácint. Nem kell így kínoznod magadat. Lesz, ahogy lesz. Ha most nem
sikerül, majd sikerül máskor.
Beatrix. Mikor? Albert már harmincöt éves és képzelheted, mit áll ki a
családjától, hogy már házasodjék. És mit gondolsz, Alexandra fölött nem
mulnak el az évek?
Jácint. Hány éves most Alexandra?
Beatrix. Huszon.
Jácint. Huszon… mennyi?
Beatrix. Semmi. Csak huszon.
Jácint. Ez új szám.
Beatrix. Igen, édesem. Ezt én találtam ki. Mint anya.
Jácint. Kérlek. Rendben van. Szóval huszon.
Beatrix. És ezt se lehet sokáig. Elvirágzik. Politikai családban ez
mindegy. De a mi lányainknak szépeknek kell lenniök! Tudom én, hogy
bűnös vagyok.
Jácint. Nem vagy bűnös. Szenvedélyes anya vagy édesem. Te átérzed, hogy
a mi életünk nem az egyének boldogsága, hanem a családé. Sokszor a
legboldogabb királyi család csupa boldogtalan egyénekből áll. Ezt
viselni kell, vagy… nem kellett volna kikezdeni a történelemmel.
Beatrix. Szegény Xaxa!
Jácint. Ki az?
Beatrix. Alexandra.
Jácint. Most így hívjátok? Azelőtt, ha jól tudom, Xixi volt.
Beatrix. Igen. De most, hogy idestova huszon… éves, most már Xaxa. És ha
ez így megy tovább, Xoxo is lesz.
Jácint. Vagy becsületesen Alexandra.
Beatrix. Soha. Kicsinyítünk öregem, mindhalálig.
_Symphorosa belép._
Symphorosa. A helyzet változatlan.
_Symphorosa kimegy._
Beatrix. Szóval nagyon, nagyon kérlek, állj most erre a rövid időre te
is az ügy szolgálatába.
Jácint. Én? Angyalom, mit tehetek én?