Dominika. Épp mondom, mielőtt ebbe a boldog révbe, a ti családotokba ért
volna az én drága fiam, mi mindenen hajszolta keresztül a politika. Olga
Konstantinovna…
Jácint. A kékszemű. Gyönyörű lány.
Dominika. Ismered?
Jácint. Táncoltam a mamájával Münchenben.
Dominika. Furcsa ezt tőled hallani.
Jácint. Óh, még akkor!
Dominika. Igazán szép lány volt. Albertnek is tetszett és neki Albert
nagyon. Az oroszok akkor a tíz milliárdos francia kölcsön előtt álltak.
A francia sajtóban ellenünk kezdtek írni.
Beatrix. Kik?
Dominika. Én azt hiszem, az angolok. Edvárd nagyon akarta Albertet
Shortlandéknak. A francia milliárdok truccolni kezdtek. Egyszerre csak
Izvolszki Pétervárra utazott és másnap a szép Olga belesírt az ebédnél a
levesbe.
Beatrix. Tudom. Konstantin megírta nekem. Céklaleves volt.
Dominika. Szegény fiam. Akkor tette át a hadgyakorlatot délről északra.
Mutatni kellett, hogy nem nősül észak felé. Szegény Olgát meg
Németországba küldték zenét hallgatni. Mottl dirigált Münchenben. Akkor
táncoltál te ott vele.
Jácint. A régensnél. Reggelig.
Dominika. Talán épp aznap éjjel ment át a vonat Münchenen az első
milliárddal. Hja, már ez így van. És mikor Edvárd hazautazott
Marienbadból, akkor az angol kombinációnak is vége lett. A
Shortland-leány bolgárul kezdett tanulni. A bolgár trónörökös miatt.
Jácint. És Albert?
Dominika. Elküldtük a szív-szellőztetőbe. Afrikába.
Beatrix. És a Shortland-leány megtanult bolgárul.
Dominika. Folyékonyan. De ebből se lett semmi. Svédországba ment férjhez
Olaf herceghez. Most ott áll a svédek közt a bolgár tudományával.
Hallom, a stockholmi bolgár követ oda van a boldogságtól, mert vele
mindig bolgárul beszél. Ebből egy nagy nyersvasüzlet lett Svédország és
Bulgária közt. A jó bolgárok ma sem tudják, minek köszönhetik azt a sok
vasat. Ilyen az élet. Már mint minálunk.
Beatrix. Azt tudod, hogy a bolgár házasságból mért nem lett semmi?
Dominika. Azt hiszem, a szerbek léptek közbe Delcassé útján.
Beatrix. Ez a hivatalos ok. Az igazi ok jobb. Egy utolsó megbeszélésre
küldték Shortlandék Arturt és a bolgár udvar Fülöpöt. És tudod, Artur a
bal fülére nem hall. Fülöp pedig a jobb fülére süket. Az udvari ebéden,
ahol találkozniok kellett, egymás mellé ültették őket, de etikett és
rang szerint ültek, úgy, hogy a süket fülüket fordították egymás felé.
Ezt ők nem tudták. Eleinte szóltak egy pár szót, de aztán kölcsönösen
nem feleltek, megsértődtek és hazamentek. Ezért lett Patriciából svéd
hercegnő és ezért van most olyan sok nyersvas Bulgáriában.
Jácint. Ezt nem is tudtam. Az én demokratikus magányomba ez nem hatolt
el.
Beatrix. Ugyan hagyd már azt a demokráciát.
Dominika. Nem szereted?
Beatrix. Nem. Mindenkit korrumpál. Már a királyok közt is alig van
egy-két royalista.
Jácint. Szóval, elviszitek a lányunkat, Dominika.
Dominika. El, Károly. Kegyetlenül elraboljuk. Még alszik?
Beatrix. Nem. Kilovagolt már korán.
Dominika. Mikor láthatom?
Beatrix _ijedten_. Hogy mikor láthatod?… Istenem… _Nagy zavarban van, a
homlokára teszi a kezét._ A fejem… jaj… _Elgyöngül, támolyog._
Jácint. Kérlek angyalom, a legkomolyabban felszólítalak, hogy ne légy
rosszul. Most igazán ne légy rosszul.
Dominika. Mi bajod édesem?
Beatrix. Már az éjjel is… a szupénál hirtelen oly rosszul lettem.
Jácint. Elég rosszul tetted.
Beatrix. De Károly!