Alexandra. Ezt visszautasítja? Tudja, hogy bennem Bourbon-vér is van?
Ági. Tudom, Fenség.
Alexandra. És mégis? _Az asztalra néz._ Egyél _te_ valamit.
Ági. Nem.
Alexandra. Mért nem akarsz _te_ enni?
Ági. Mert nem vagyok _én_ éhes. _Szerelmesen mozdul feléje._ Szomjas
vagyok.
Alexandra _remegve_. Te… inni akarsz?
Ági. Nem. Rád vagyok szomjas… a te szádra, a szemedre… a te
sikoltásodra…
Alexandra _rémülten_. Hogy néz rám? Mikor én az egész lelkemmel… az
anyja szeretnék lenni!
Ági _hévvel_. Nem. Együtt elégni, megsemmisülni, együtt… és a nagy
tűzben folyton a szemedbe nézni… mélyen a szemedbe… és aztán látni,
ahogy a szemed lecsukódik…
Alexandra. Mire gondol?