Beatrix _könnyeit letörölve_. Mit magyarázzam neked? Hiszen tudsz
mindent, minden gondolatomat tudod, érted.
Alexandra. Értem, anyám.
Beatrix. Bécsből akartam hozatni egy herceget, de arra már nincs idő. És
nem is olyan jó.
Alexandra. Amint parancsolod. Meg fogom hívni a tanárt a mai estélyre.
Beatrix. De nem ezzel az arccal.
Alexandra. Tudom, anyám. Más arccal.
Beatrix. És meg fogod neki engedni, hogy… _Sírva fakad._ Hogy egy
négyest táncoljon veled. _Alexandra hallgat._ Nos? Mért hallgatsz?
Alexandra. Nagyon hirtelen jön ez, anyám.
Beatrix. Nincs időnk, nincs időnk! Hiszen ha időnk volna! Nos? Beszélj!
Alexandra. Anyám, ne értsd félre ezt a komolyságomat. De kell egy perc,
néhány pillanat, amíg ezt a gondolatot megszokom. A tanár egyszerű
kisbirtokosok gyermeke.
Beatrix. Fájdalom, az.