Ciklámen
Ciklámen
作者：Gábor, Andor, 1884-1953
体例：题 章数：176
字数：108,816 来源：Project Gutenberg
版本与结构
- 来源版本
- 本站收录 1 个来源：Project Gutenberg（108,816 字）。
- 分章依据
- 按「题」标记切分为 176 题（Gutenberg 卷册标记）。
- 篇幅分布
- 平均每题 618 字。
- 原文溯源
cache/epub/73971/pg73971.txt（Project Gutenberg）
章节目录
共 176 题- GÁBOR ANDOR
- CIKLÁMEN
- SZINJÁTÉK 3 FELVONÁSBAN
- BUDAPEST
- DICK MANÓ KIADÁSA
- Copyright, 1915 by Dr. Alexander Marton, Budapest
- SZEREPLŐK:
- Lehotai
- Magda
- Szendrei
- Paula, Szendrei felesége
- A kegyelmes ur
- A kegyelmes asszony
- Inas
- Soffőr
- Szakácsnő
- Szobalány
- Portás
- ELSŐ FELVONÁS.
- LEHOTAI: Meg méltóztatik bocsátani…
- LEHOTAI: A művésznőt kerestem…
- LEHOTAI: A szobalány azt mondta…
- SZENDREI: A szobalány mellékes. És e pillanatban már fölösleges is…
- SZOBALÁNY: Igenis kérem… de…
- LEHOTAI: Akkor talán ajánlom magamat és egy negyed órán belül…
- LEHOTAI _(kicsit türelmetlenül)_: Engedelmével, talán mégis…
- SZOBALÁNY: Ha a nagyságos ur azt hiszi…
- SZOBALÁNY: De kérem, nagyságos ur, hiszen nem is a nagyságos urnál…
- SZOBALÁNY: Kezét csókolom. _(Odamegy és kezet csókol.)_
- SZOBALÁNY: Igenis. _(El.)_
- MAGDA _(leteszi a kalapját egy székre, a köpenyegét egy sezlongra.)_
- SZENDREI _(szolgálatkészen forgolódik körülötte. Nem beszélnek.)_
- SZENDREI _(kapkodva)_: Világért se… világért se…
- SZENDREI: De igazán… igazán, csak a szobalányt…
- SZENDREI _(az ajtó felé fordulva, felelni akar.)_
- PAULA _(szelid szemrehányással)_: Itthon vagy és még haza sem jöttél…
- PAULA: Ó… azt nem muszáj…
- SZENDREI: Pedig azt hittem, hogy muszáj… De ne zavarj, kérlek…
- PAULA: Világért se akartalak…
- SZENDREI: Az uj szerep… tudod… azt tanulmányozzuk…
- SZENDREI: Haza… haza… majd!… tedd félre…
- PAULA. De kihül…
- PAULA: De nagyon jó vacsoránk van…
- PAULA: Megyek már… _(kimegy a II. ajtón.)_
- SZENDREI _(akadozva)_: Nem… Paula ma nem főzött… el is ment vizitbe…
- SZENDREI: De Magda… én nem hittam meg magamat…
- SZENDREI: A szobalány tette föl előre…
- SZAKÁCSNÉ: Elég szép tőlem, hogy itthon ülök, mikor sétálni is mehetnék…
- SZAKÁCSNÉ: _(el bal II.)_
- SZENDREI: Hát akkor… _(nem tud mit mondani.)_
- MAGDA: Unom magamat, Szendrei. És mért unom magamat? Mert unom magát…
- SZENDREI _(nagyon szerényre huzza össze magát.)_
- MAGDA: Szendrei, kenyeres pajtásom, a maga órái meg vannak számlálva…
- SZENDREI _(nem figyel a csengetésre)_: Nem mondhatja ezt komolyan…
- SZOBALÁNY: Itt a névjegye. _(Odaadja.)_
- SZOBALÁNY: Igenis. _(kimegy I.)_
- SZENDREI: _(lehorgasztott fejjel megy II. felé.)_
- SZOBALÁNY: _(II. felől átmegy I. felé.)_
- MAGDA: _(Megigazitja a frizuráját.)_
- LEHOTAI: Megbocsájt… igen sürgős, fontos ügyben…
- LEHOTAI: Nagyságos asszonyom, ha a dolog nem volna igazán életbevágó…
- MAGDA: Igen… igen… értem…
- MAGDA: A névtelen levél…
- LEHOTAI: Hanem… _(Kinos pauza.)_
- LEHOTAI: Ön _(Kimeredt szemmel néz rá. Szünet.)_
- LEHOTAI: Egy… egy asszony élete… becsülete…
- LEHOTAI: Belátom és térdenállva…
- LEHOTAI: Ami elégtételt én adhatok…
- MAGDA: Nagyon fontos dologban jött fel. Azt akarja, hogy a tél folyamán…
- LEHOTAI: Az is. Mikor a férjnek azt mondtam, hogy ön az…
- LEHOTAI: És, ha nem bántom meg vele…
- MAGDA _(megnézi)_: Aluminium… szerelmi kulcs…
- LEHOTAI: _(visszafordul)_: De hisz az…
- SZOBALÁNY _(bejön II.)_
- SZOBALÁNY: Igen… de a konyhában…
- SZENDREI: Szerettem volna, nem mertem… a cselédek miatt…
- MAGDA _(bemegy a szobájába III., a szobalány vele.)_
- SZENDREI _(nyájasan)_: Szakácsné, lelkem…
- LEHOTAI: Nem is kell… csak egy pár barátságos szót váltson vele…
- MAGDA: Ó igazán meglepő… Nem haragszik, hogy igy, félig felöltözve…
- SZOBALÁNY _(beteszi az ajtót, visszafordul.)_
- SZOBALÁNY _(kopog, az ajtó kinyilik.)_
- ASSZONY: Igen… mehetünk barátom… _(Kimennek, a szobalány utánuk.)_
- SZENDREI: Magda… mondja…
- MÁSODIK FELVONÁS.
- SOFFŐR: Hát persze, nekem jó. De azér ez már mintha lefelé menne…
- INAS: Hát, akinek gépe van…
- SOFFŐR: Pedig nekünk van, finom kocsi…
- SOFFŐR: Igenis. _(Köszön és el a II. ajtón.)_
- SZENDREI: Szendrei, ha még emlékszik…
- SZENDREI: Ha nem volna jelen egy harmadik… _(körülnéz.)_
- SZENDREI: Ne tessék haragudni… ne tessék. Én… _(pauza.)_
- SZENDREI: De méltóságod ottléte idézte elő a változást. És én félek…
- SZENDREI: Sehogy. _(Lehotai háttal a III. ajtónak, Szendrei szembe.)_
- LEHOTAI: Kérem… menjen, nem ugy van, ahogy ön gondolja…
- ASSZONY: Nem. Hát meg akarja tudni, hogy milyen. Az ize, az illata…
- LEHOTAI: Ő.
- LEHOTAI: Ne bántsd. Nem tudod, mit cselekszel. Meggyanusitsz egy nőt…
- MAGDA: És a darabkáit zsebre tette…
- MAGDA: Ha nem mondja meg, akkor megyek el. _(Fölkel.)_
- MAGDA _(felháborodva)_: Ó… _(fölkel.)_
- LEHOTAI: Ugy-e mondtam, hogy elmegy…
- MAGDA: Nem… nem megyek el… Féltékeny? Rám? _(Kis pauza.)_
- LEHOTAI: Igen… Az ember igyekszik…
- MAGDA: Hát akkor?…
- MAGDA: Nagyon helyes…
- LEHOTAI: Idejöjjön melléje. _(Meggyujtotta a lángot.)_
- MAGDA: Ma csak ugy felszaladtam magához… Nem érek rá…
- LEHOTAI: Jártam, keltem… igen, de azt se tudom: hol, merre…
- MAGDA: Mikor volt az? Tegnap?! Ó…
- LEHOTAI: Két esztendeje… Három…
- MAGDA: A másik… Igaz, igaz, a másik…
- LEHOTAI: És a többi nők…
- LEHOTAI: Voltak… Hiszen nem vagyok már fiatal… Negyven felé járok…
- MAGDA _(mintha nem hallaná.)_
- MAGDA _(szeliden)_: El, kérem…
- LEHOTAI: Azt álmodtam… de ne nevessen ki…
- MAGDA: Csak mondja… Figyelek…
- MAGDA _(bódultan)_: Igen… nem tudom…
- MAGDA _(lehajolva és nagyon csendesen)_: Ciklámen…
- MAGDA _(furcsán és bizonytalanul)_: Én is…
- MAGDA: Az igéretem nem számit, amikor megigértem, akkor még nem tudtam…
- LEHOTAI _(utána szól)_: Magda! _(megy ajtót nyitni I.)_
- LEHOTAI _(szórakozottan)_: Igen… El…
- FÉRJ: A másik államtitkár például, a politikus…
- LEHOTAI: Te? Akinek olyan kedves asszony a felesége…
- FÉRJ: És ez? _(A II. ajtót kinyitja.)_
- LEHOTAI: Folyosó? _(Kimutat.)_
- LEHOTAI: De…
- FÉRJ: Nem. Majd én bebocsátom! _(Férj kimegy.)_
- SZENDREI _(bejön)_: Mindössze néhány másodpercre…
- LEHOTAI: Tessék. Bár, megbocsát, ismét a legalkalmatlanabb időben…
- SZENDREI _(a férj felé)_: Magánügyben… a báró urat…
- SZENDREI _(gyámoltalanul)_: De ha lehetne…
- FÉRJ: Átmegyek talán a másik szobába…
- FÉRJ: Csak tessék!… Mintha itt sem volnék…
- FÉRJ: Arra méltóztassék… Arra! _(mutatja merre.)_
- FÉRJ: Hogy azért nincs itt a szinésznő…
- LEHOTAI: A levelet el ne felejtsd odavinni _(Elnyulik a divánon.)_
- JÁNOS: Igenis, nem felejtem el. _(Kis pauza.)_
- JÁNOS: Na az ördög is megjött. _(Gyorsan el.)_
- LEHOTAI: A feleséged nem volt itt és nincs itt…
- LEHOTAI _(elveszti a fejét)_: De most már torkig vagyok veled…
- HARMADIK FELVONÁS.
- SZOBALÁNY: Csak olyan, amilyent egy ilyen szakácsné főzni tud…
- PORTÁS _(kopog a II. ajtón.)_
- PORTÁS: Isten velük. _(Az ajtóból visszaszól.)_ Délután ötig. _(El.)_
- SZOBALÁNY: A kisasszony tegnap este nem játszott…
- PAULA: Kérlek szépen…
- SZENDREI _(zavarosan)_: Kérem, kérem…
- SZENDREI _(ijedten)_: Kérlek alássan, én, én…
- SZENDREI: Most már nem is… Tegnap… tegnap óta… én láttam… én tudom…
- SZENDREI _(lemondással)_: Hát jó. Ha kidobsz, Magda… ha engem kidobsz…
- SZENDREI: Elmegyek… _(de nem akar menni.)_
- SZENDREI _(alázatosan)_: Akkor hát… csókolom a kezedet. _(Kimegy II.)_
- SZENDREI _(visszajön)_: Ha szükséged lesz egy hü…
- SZENDREI: Hát akkor holnap. És azután mingyárt bejövök. _(Boldogan el.)_
- MAGDA: Nem tudom… nem kérdeztem… nem érdekelt…
- MAGDA: Történt. Fenn voltam egy férfi lakásán…
- SZAKÁCSNÉ: Megkérdezzem, hogy itthon van-e, ha látom…
- PAULA: Nincs, de talán egy óra mulva…
- ASSZONY: Akkor nagyon kérem… igen… mondja meg neki…
- PAULA: Valaki jött. Talán a müvésznő…
- PAULA: Nem ismerem…
- LEHOTAI _(jön, meghökken, összeszedi magát)_: Csókolom a kezét…
- LEHOTAI: De nem…
- LEHOTAI: Ugyanaz… Igen…
- LEHOTAI: Lekisérem…
- LEHOTAI: A kocsijáig…
- SZENDREI: Ezt ön nem érti, nem is értheti…
- LEHOTAI: Fölösleges minden magyarázat… Férfiak közt…
- LEHOTAI _(hogy elterelje a beszélgetést)_: Pardón…
- LEHOTAI: A müvésznő…? _(Magdát érti.)_
- MAGDA: Hát még sem ment el? Azt hittem…
- MAGDA _(bizonytalanul)_: Hát akkor…
- GÁBOR ANDOR KÖNYVEI