ASSZONY _(közbevág)_: Akit te most megvédsz. Nem tőlem. Magadtól. Ne
tedd, hiába teszed. A nő, ha volt valakié, csak az előtt tagadja el,
akié lenni akar, s ha senkié sem volt, csak annak mondja meg, akié lesz…
_(Hisztériásan.)_ Elvesznek tőlem. Emil, gyere… gyere… Nem engedem, hogy
találkozz vele!
LEHOTAI: Margit!
_(Kopogás a III. ajtón.)_
ASSZONY: Már itt van!
LEHOTAI: Itt, itt. Lássa be, hogy lehetetlen… Maga izgatott, menjen
haza…
ASSZONY _(kis sikitással)_: Nem, nem… haza nem megyek, haza nem! _(de
már megy kifelé, tétován)_.
LEHOTAI: Ott az ura jöhet. Menjen erre. _(a II. ajtóra mutat)_. Ez is a
hátsó lépcsőre visz. Vigyázzon! _(Az asszony el.)_
_(Kopogás az ajtón.)_
LEHOTAI: Azonnal… azonnal… csak a kulcsot nem tudom hová… _(kapkod)_.
Talán idetettem… _(Végigkapkodja az összes butorok tetejét.)_ Hová
tettem? _(észreveszi, hogy a markában van, pattint az ujjával.)_ Milyen
izgatott vagyok. _(Kinyitja a III. ajtót)_.
_Ötödik jelenet._
MAGDA _(most ugyanugy van öltözve, mint az asszony volt. Igen jókedvü,
friss és kedves)_: Jónapot Lehotai. Nehéz bejutni magához.
LEHOTAI _(zavarosan)_: Dehogy, dehogy… A kulcsot nem tudtam… hová… Hát…
hát… eljött?
MAGDA _(nevet)_: Nem. Otthon maradtam.
LEHOTAI: Látja, miket beszélek! Kicsit elfogult vagyok.
MAGDA: Ne csodálja. Először, legelőször egy legénylakáson, szerelmi
tanyán.
LEHOTAI: Ki?
MAGDA: Maga. Nyilván. Mert maga az elfogult s nem én. Üljek le, ugy-e?
Foglaljon helyet művésznő… Azt akarta mondani?
LEHOTAI: Ne… nem!
MAGDA: Nem? Ejnye, milyen barátságtalan!
LEHOTAI: De müvésznő… persze, hogy mondani akartam… Ide, ebbe a fotelbe…
vagy a kerevetre…
MAGDA: Szóval mégis üljek le? Kedves. Idehallgasson méltóságos ur. Báró.
LEHOTAI _(szerényen és kedvesen meghajtja magát)_.
MAGDA: Mért kell ezt a cimtárból, a telefonkönyvből megtudnom? mért nem
irja fel a báróságát a névjegyére?
LEHOTAI: Nem dicsekszem vele.
MAGDA: Mért nem?
LEHOTAI _(egyszerüen)_: Mert nem én szereztem.
MAGDA: Vagyis dicsekszik vele. De én most már megmaradok a maga puszta
neve mellett.
LEHOTAI: Hálás vagyok érte.
MAGDA: Mikor nálam volt, nem tudtam, hogy báró.
LEHOTAI: Akkor én se nagyon tudtam. Zavarban voltam.
MAGDA: Eszerint most se igen tudja, mert most is zavarban van. De nem
miattam… Én itt női hangot hallottam.
LEHOTAI: Igen… a szobalány.
MAGDA: Nana, óvatosabban. Magának inasa van, nem szobalánya.
LEHOTAI: Nem az én szobalányom.
MAGDA: Az övé?
LEHOTAI: Az… levelet hozott.
MAGDA: Érdekes. _(Mosolyogva)_ Hát hol van az a levél? Ha már itt
vagyok, szeretnék egy kicsit indiszkrét lenni. Hol az a levél?
LEHOTAI: Eltéptem.