SZENDREI: A szobalány már távozik is.
SZOBALÁNY _(vállvonogatva el a II. ajtón)_.
LEHOTAI: Talán a művésznő férjéhez van szerencsém?
SZENDREI _(bemutatkozik, nem várja azonban, hogy Lehotai is
bemutatkozzék)_: Szendrei…
LEHOTAI _(szárazon)_: Örvendek.
SZENDREI _(folytatja)_: Hogy ugy mondjam: a ház régi barátja… s ebben a
minőségemben felvilágosithatom uraságodat, hogy ma délután abszolute
lehetetlen. Kizárt dolog. Két előadás. Délután: züllött levegő a
szinházban… Nem csoda. A nép beözönlik, s mikor a nép beözönlik, a jó
levegő kiözönlik. _(Nevet.)_ Vasárnap délután: lelkes publikum, szó
sincs róla… Mikor az orromat kidugom a szinpadra, már bömbölik:
Szendrei! _(pauza)_ Szendrei! És a taps a felvonás végén dörög, mintha
mogyorót törnének. Hálát adok a jó istennek, hogy mostanában nem vagyok
benne délutáni darabban. De a müvésznő benne van. Ő mindenben benne van,
mert ő a szinház támasza, talpköve, mely ha megdől, Róma le… satöbbi.
Ami még nem volna olyan nagy baj, de a szinház is üresen marad.