MAGDA _(nem engedi beszélni)_: Honnan? hogyan? És ha itt előttem
főbelövi magát és ha megirja annak az embernek, hogy hazudott, akkor is…
ki hiszi el? Ki hiszi most már, hogy őexellenciája és nem a szinésznő:
őnagyméltósága settenkedett fel egy hátulsó lépcsőn, fütött szobába,
férfi ölébe és nem a szinésznő, akinek ez kenyere. A kegyelmes asszony,
akinek két aranyhaju babája van, ment el egy kis izgalomért, egy kis
csiklandásért Senki urhoz és nem a szinésznő, aki ugy is eljár Mindenki
urhoz? Ki hiszi el? Ki hiszi el? Mit csináljak önnel?
LEHOTAI _(csendesen)_: Ha tudnám, hogy azzal csilapodnék, azt mondanám,
üssön meg. Férfiasan, ököllel.
MAGDA: Ó, ha férfi volnék, összetörném! De igy?… Nevetne rajtam otthon,
hogy ezt milyen olcsón elintézte.
LEHOTAI _(csendesen)_: Nem nevetnék, megérteném.
MAGDA _(föl és alá jár)_: Mit tegyek önnel? Én, aki nő vagyok, aki
semmit sem tehetek Mit tegyek, mondja, mit tegyek! _(ujra növekvő
haraggal.)_ Már az előbb, mielőtt alkalma lett volna rám önteni ezt a
szennyet… El kellett volna távolitanom. Nem ismerem!… Nem volt itt!…
Valaki elkövetett egy aljasságot a személyemmel. Nem tudok róla!… Nem
hallottam!… De most menjen! Kikergetem, igenis kikergetem, mert nem
tehetek egyebet. Ha férfi volnék, korbáccsal hajszolnám ki… Ki! Ki
innen!
LEHOTAI _(fölkel, megy az ajtó felé csendesen)_: Megmondtam, hogy
kikerget… és… és… igaza van.
MAGDA: Nem igaz! Ó nem! Ez is olcsó volna! _(rákiált.)_ Maradjon!
_(csönget.)_
LEHOTAI _(csendesen)_: A cselédeivel dobat ki? Kérem… ugyis meg kellett
alázkodnom azzal, hogy idejöttem… Kérem!
SZOBALÁNY _(jön II)_: Parancsol a kisasszony?
MAGDA: Erigy át Szendrei urért. Otthon van a lakásán.
SZOBALÁNY: Igenis _(el)_.
LEHOTAI: Mit akar csinálni az istenért? Ön azt mondta, hogy maradjak,
tehát nem mehetek el. Hiszen én bántottam meg önt… s ön most tönkretesz
egy asszonyt, aki nem bántotta…
MAGDA _(élesen)_: Bántott a szeretője! Én nem tehetek semmit… de egy
férfi elé állitom önt… az… az… agyonverheti.
LEHOTAI: Könyörgöm… engedje meg, hogy elmenjek… mielőtt egy harmadik
személyt is belevon… amibe nekem sem lett volna szabad önt belevonnom…
legyen irgalmas…
MAGDA: Nem leszek.
LEHOTAI: Megesküdt, hogy titokban tartja… mindenre kérem, ami szent ön
előtt… hadd megyek el!…
MAGDA: Ha férfi, itt marad.
LEHOTAI: Esedezem!
MAGDA: Ne könyörögjön!
LEHOTAI: Nincs jogom tönkretenni azt az asszonyt… botránnyal elhozni az
urától… nincs jogom.
MAGDA: Mért nincs?
_Tizenegyedik jelenet._
SZENDREI _(bejön III, áll az ajtóban)_.
MAGDA _(megismétli a kérdést)_: Mért nincs?
LEHOTAI: Mert már nem szeretem.
_(Szünet.)_
SZENDREI: Magduska… hivatott?
MAGDA _(kis pauza után)_: Igen, hivattam. Idehallgasson. Ez az ur
_(rámutat és ránéz Lehotaira)_. Ez az ur… Lehotai ur… nagyon fontos
dologban…
LEHOTAI _(könyörgő arccal néz rá)_.