_(Lehotai lakása. Jó agglegény-elegancia. A fenékajtó az előszobába
visz. Baloldalt két ajtó van. Egy kicsi, nem szárnyas, ami az inas
szobája felé vezet, s egy szárnyas, ami Lehotai másik szobája. Ez az
ajtó a szinpadról kifelé nyilik. A középen kell lennie egy nagy
diványnak, szőnyeggel letakarva, ez előtt áll egy kis asztalka, azon van
a felvonás végén a kis villam-lámpa, ami szerepel. A jobb oldalon egy
gázkandalló, de szép nagy, fatörzs-imitációkkal. Lehotai soffőrje fiatal
ember, az inas őszfejü, derék legény, régi szolga.)_
_Első jelenet._
SOFFŐR _(ül egy fotelben, mélyen, kényelmesen)_.
INAS _(tesz-vesz a szobában, az ozsonna körül foglalatoskodik, amiről
később szó lesz)_.
SOFFŐR: Biztosan nem kell a motor.
INAS: Nem biztos.
SOFFŐR: De bizony. Már több, mint egy éve nem kell délután.
INAS: Örülj neki.
SOFFŐR: Örül a fene. Az ember ül a garázsba és unatkozik. Én tudom, mit
jelent ez. Ha délután nem kell a motor, akkor férjesasszony van.
INAS: Ne mondd!
SOFFŐR: Mit teszi magát, mintha nem tudná? Férjes asszonyt nem lehet
járatni a mi kocsinkon. Azért nem kell a motor délután.
INAS: Vigyázz, mert még kitalálod a puskaport!
SOFFŐR: Ki én. Ha már ki nem volna találva, én kitalálnám. Mikor
lány-féle volt, akkor kellett a motor…
INAS: Jó, jó.