LEHOTAI: Mit?
MAGDA: Nem tudom, hogy mit nem tudtam, de valamit nem tudtam… Mert ha
tudtam volna… nem igértem volna.
LEHOTAI: És a férj?
MAGDA: Mi közöm hozzá? Csak nem gondolta, hogy most, igy…? Lehotai, csak
nem gondolta? Most nem állhatok elébe… Nem tehetem… Nem játszhatom… nem
tudok játszani… Ostobaság volt az egész… valószinütlen, vakmerő tréfa…
nem is igaz… mese… Az egész mese: asszony, férj, hogy én idejöttem…
Mindez nem igaz… csak álom volt… isten vele!
LEHOTAI: Maradjon!
MAGDA: Jön a férj!
LEHOTAI: Nem bocsátom be. Nem mutatom, ó dehogy mutatom! Őrzöm… mindenki
elől titkolom…
MAGDA: Kit? Engem? Engem titkol? Miért? Hiszen nem voltam itt… Csak álom
volt… együgyü álom… már szét is foszlott… felejtse el… isten vele!
_(Indul, megy.)_
_(Csengetés.)_