SZENDREI _(utánanéz)_: Ez is folyton a gyomromban keresi a szivemet és
csodálkozik, ha nem találja meg.
_Hetedik jelenet._
MAGDA _(kijön az ajtón és folytatja, ahol az imént abbahagyta)_: Maga,
Szendrei, állandóan elfelejti, hogy felesége van…
SZENDREI _(sóhajt)_: Dehogy felejtem el.
MAGDA: És azt is elfelejti, hogy mestersége szerint szinész, szakmája
szerint: hősszerelmes. Nem tartok semmilyen nőről kevesebbet, mint az
olyanról, aki egy hősszerelmesnek esik áldozatul. Aki beugrik a
kifestett arcnak, a puder és a pirositó enyhe keverékének, s az édes
bajusznak, ami a szinházi fodrász tulajdona. Mindezt pedig azért mondom
kedves Szendrei, mert látom, hogy maga négy év óta, a gyámkodás ürügye
alatt, énrám vár… Folyton egy házban lakunk, és maga ugy tesz, mintha a
feleségével őriztetne. De közben közel sem engedi hozzám azt a jó
asszonyt, a barátnőmet.
SZENDREI: Nem igy van, nem igy van!
MAGDA: De igy van. Maga hálára számit. Szendrei. Azt várja, hogy kitör a
hála. Fölfedezett, köszönöm. Elinditott a sinen, amin mehetek előre,
köszönöm. Megyek is, de maga fut utánam, mert azt hiszi, hogy a hálát
végül mégis csak inkasszálni lehet. Hát nem lehet, Szendrei, abszolute
nem lehet. Ugy érzem, máris tulsok hála volt, hogy árnyékomnak
szerződtettem.
SZENDREI _(szomoruan)_: Csak tűr.
MAGDA: Vagy türöm… Mindegy. Kifelé a legrosszabb látszatoknak teszem ki
magamat. Borzasztó, hogy a világ azt hiheti rólam, hogy egy amorózó –
egy amorózó! – a szeretőm! _(Fölkel és csenget.)_
SZENDREI: Mit parancsol?
MAGDA _(gunyosan)_: Behozatom szerény „estebédemet“.
SZENDREI: Honnan tudja, hogy szerény?
MAGDA: Onnan, hogy a szalónban teritettek. Hideg vacsora és a szalón,
ezek együttjárnak a mi közös háztartásunkban.
SZENDREI _(bizonytalanul)_: Menjek?
MAGDA _(kedvesen)_: Miattam akár maradhat is.
SZOBALÁNY _(jön a II. ajtón és teát hoz)_.
MAGDA: Mi van, Katinka?
SZOBALÁNY: Tea és felvágott.
MAGDA: Na látja, majordómusz ur, inkább arról gondoskodnék, hogy ne
tömjenek minden vasárnap sonkával meg párizsival. _(Szobalány kimegy.)_
SZENDREI: Nem bizott meg vele.
MAGDA: Hát egyébbel megbiztam? Az egész ügyvédi kamarában nincs egy
olyan fogadatlan prókátor, mint maga.
SZOBALÁNY _(bejön, hozza a felvágottat)_.
SZENDREI _(a szájára teszi a mutatóujját és könyörgő arcot vág, hogy
Magda ne beszéljen)_.
MAGDA _(jókedvüen)_: Az illető ugysem tudja, miről van szó.
SZENDREI: Az illető tudja.
MAGDA: Nem beszélhetek franciául.
SZENDREI: Miért ne?
MAGDA: Mert maga nem értené.
SZENDREI: Németül.
MAGDA: Németül az illető jobban tud, mint mi ketten együtt.
SZOBALÁNY _(kiment)_.
MAGDA: Igaz is? És maga? Maga otthon vacsorázik?