LEHOTAI: Igen. De az már régen elmult… Tegnap azután, mikor fentvoltam
náluk, az asszony nem volt bent a szobában, a férj a vállamra tette a
kezét és azt mondta: „A feleségem a szeretőd“. „De öregem…“ „Hogy
beszélhetsz ilyet, amig…“ „Láttalak benneteket.“ „Minket?“ „Titeket,
közelről, husz lépésről, de ti egész vakok vagytok, nem láttatok. A
feleségem volt.“ „Nem az volt.“ „Az volt, én magam láttam. Az arcát is
láttam.“ Én… én rekedten röhögtem, nincs rá más szó, rekedten röhögtem…
és azt mondtam…
MAGDA: Mit mondott?
_(Innen a jelenet egész vontatott.)_
LEHOTAI: Azt mondtam, hogy nem a felesége volt.
MAGDA: Igen, igen… Ezt már hallottam.
LEHOTAI: Hogy tévedt, tévedt!
MAGDA: Ezt is képzeltem.
LEHOTAI: Nem a felesége volt.
MAGDA: Hanem?