FÉRJ: Lehotai!
LEHOTAI _(odafordul, idegesen)_: Hol jöttél be és mi bajod megint?
FÉRJ: Az inasod szobáján jöttem keresztül, mert ugy látszik, a te többi
ajtaidon rendezés szerint járnak ki-be a látogatók.
LEHOTAI _(nyersen)_: Ugy járnak, ahogy nekik tetszik, vagy ahogy nekem
tetszik. És ezt a tónust kikérem magamnak.
FÉRJ: Te akarod a tónust diktálni? Hiszen elárulod magad! A feleségem
itt van nálad!
LEHOTAI: Előlről kezded?
FÉRJ: Még be sem fejeztem! A feleségem itt van nálad.
LEHOTAI: Féltékeny vagy. Rémeket látsz.
FÉRJ: Elég. Másodszor nem megyek lépre. A feleségemet láttam most, most
éppen, amikor lementem, a kapud alá besuhanni. Felfutott a hátsó lépcsőn
és itt van!
LEHOTAI: Nincs itt, ha mondom. Senki sincs itt.
FÉRJ: Ha nem ő volna itt, nem tagadnád le és nem akarnál innen
eltávolitani. Most mért nem mutogatod sorra a szobáidat?
LEHOTAI: Mert nincs kedvem hozzá. Mert unlak.
FÉRJ: Ez csak világos. Már az előbb leleplezted magad az idegességeddel.
Most mégis elintézzük ezt az ügyet. Mért fehéredtél el? Csak nem félsz
tőlem? Nem ismertelek gyávának. Ha a szinésznőd volna itt, megmutatnád,
de nem az van itt, hanem majd én mutatom meg a feleségemet. Ott van,
vagy ott volt _(elindul.)_
LEHOTAI: Hová mégy?
FÉRJ: Oda. A másik szerelmi odudba.
LEHOTAI: Elfelejted, hogy az én lakásomon vagy. Itt csak odamehetsz,
ahova én megengedem.
FÉRJ: Ne szavalj! Vagy ha éppen beszélni akarsz, mért nem mondod most,
hogy nem a feleségemet láttam, hogy tévedtem: a szinésznő volt; a te
szinésznőd, akihez semmi közöm?
LEHOTAI _(vállat von)_.
FÉRJ: Mért nem állsz most elő avval a hasonlósági mesével? Most, amikor
ellenőrizhetem?
LEHOTAI _(hallgat)_.
FÉRJ: Mert a feleségem van nálad és ami itt az imént történt, csak
megrendelt komédia volt. Nem válik becsületedre, hogy pénzért
végigjátszattad azt a farsangi tréfát és magad is komédiáztál, mint egy
szinész. De most már elég! Vége a türelmemnek!