SZENDREI: Már az előbb is itt volt.
MAGDA: Itt? és a ház ura fogadta. Nemde? Mert a ház ura a vendégeimet is
fogadja?
SZENDREI: Ugyan, Magda! Vendég? Egy ismeretlen ur!
MAGDA: Nem ismeretlen _(fölveszi a névjegyet)_ Lehotainak hivják.
SZENDREI: Maga mondta, hogy ez kevés.
MAGDA: Nekem. Magának elég.
SZENDREI: Én csak megmondtam neki, amit az imént maga is: két előadás,
fáradt, ideges… nem fogadhatja…
MAGDA: Akkor fogadom.
SZENDREI: Azért is?
MAGDA: Azért is.
SZOBALÁNY _(jön I)_: A nagyságos ur igen kéri a kisasszonyt, hogy, ha
csak egy lehetőség van, fogadja.
MAGDA: Vezesse a dohányzóba.
SZOBALÁNY: Nem lehet. Az uj szerep ruhái vannak a székeken, meg a
sezlongon.
MAGDA: Akkor ide. Van egy lehetőség, ugy-e, Szendrei? És az ugy hangzik,
hogy maga legyen szives hazasétálni. Katinka, hamar szedd le ezt a kis
asztalt, gyere vissza és vezesd be azt az urat.
SZOBALÁNY: Igenis _(gyorsan szedi az asztalt)_.
MAGDA: Katinka, mehetsz. _(Szobalány ki II.)_ Szendrei mehet. Indulás,
drága gyámom.
SZENDREI: Igazán nem maradhatok?
MAGDA: A szinész müvészete nem maradandó! Nem maradhat. Pá.