LEHOTAI: Okvetlen látni akartam. Beszélni akartam magával. Annyi minden
mondani valóm van!
MAGDA: Nem is lehet. Ha tegnap nem volt, ma se legyen. Nincs közünk
egymáshoz, báró ur, ahogy tegnapelőtt sem volt. Belesodródtam egy
meggondolatlanságba, végigjátszottam a szerepemet. Ezt most megköszöni?
Ugy-e? Akkor, ezzel, már végeztünk is.
LEHOTAI: Nem! Azt köszönöm, hogy nem játszotta végig a szerepet. Hogy
elfutott. _(Más hangon.)_ És hogy visszajött. Mért nem beszélt most az
asszonynyal, Magda?
MAGDA: Fölösleges volt. Tudtam, hogy mit akar. Azért jött, hogy
megköszönje, amit tettem. Üzente is. Mit mondtam volna neki? „Asszonyom,
boldog vagyok, hogy ön boldog. Ver a szivem az örömtől, hogy ön
visszakapta a férfit, akit már csaknem elveszitett.“ És tettem volna
hozzá, hogy „ezentul vigyázzon a szerelmére? És hogyha meg kell menteni,
akkor még jobban vigyázzon rá, ne vigye oda, ahol elveszitheti?“ Mit
mondtam volna, mikor gyülölöm a maga asszonyát, aki miatt csaknem
elszédültem. És ahogy tegnap ő nem tudott az én szemembe nézni, ugy nem
tudnék én ma az övébe! Nem tudok! Nem akarok! Kitéptem ezt a három napot
az életemből. Menjen vissza az asszonyához. Legyenek boldogok!
Ölelkezzenek tovább! És hogy tegnap mi történt… _(elakad, idegesen.)_
Nem történt semmi!
LEHOTAI: Magda! Magda! mért dacol? mért makacskodik? Nem engedem
elhazudni az életem legszebb percét. Nem engedem! Ó, csodaszép volt az
alkalom, de én nem nyultam utána! Nincs még egy férfi a világon, aki
elszalasztotta volna magát, a gyönyörüt, az áttüzesedettet. A csókja
ragyogó emlék. Ajándék volt. Mikor kértem, nem adta; mikor adta, nem
kértem! Ne mondja, hogy tegnap, ha csak egy percre is, nem szeretett.
MAGDA: Nem szerettem.
LEHOTAI: Akkor ma is szeret!
MAGDA: Se tegnap, se ma!
LEHOTAI: Akkor még holnap is.
MAGDA _(meggyőződés nélkül)_: Nem! nem!
LEHOTAI: És a ciklámen?
MAGDA: Kidobtam azt a parfőmöt!
LEHOTAI _(gyöngéden megcsókolja a kezét)_: Most is érzem a kezén. Azt se
dobta ki.
MAGDA: Azt se? Van még egyéb is?
LEHOTAI _(mosolyog)_: Van. A virágok.
MAGDA _(most már nem tagad)_: Hát maga tud róluk?
LEHOTAI: Láttam őket.