MAGDA: Még rosszabb. Már a szobalány is összead bennünket. _(Az arcához
nyul)_. Egy kis festék, ugy látszik az arcomon maradt. _(Elindul a háló
felé)_. Addig kitöltheti a teát, hogy a sokféle minősége mellett még
háziasszonynak is érezhesse magát… _(Bemegy III.)_
SZENDREI _(gyorsan a csengőhöz ugrik, látszik, hogy idegességében
kétszer nyomja meg a csengőt)_
_(Kis szünet)_.
_Nyolcadik jelenet._
SZAKÁCSNÉ _(bal II)_: Tetszik?
SZENDREI: Mért jött be maga?
SZAKÁCSNÉ: Mert kettőt tetszett csöngetni. Egy: az szobalány. Kettő: az
szakácsné. Három: hogy vizet hozzunk. Négy: hogy kenyeret. Tetszik
tudni.
SZENDREI _(boszusan)_: Nem tetszik tudni.
SZAKÁCSNÉ _(harapósan)_: Pedig tudhatná a nagyságos ur.
SZENDREI _(szórakozottan)_: Miért?
SZAKÁCSNÉ: Mert régebben szolgál a háznál, mint én.
SZENDREI _(mintha nem venné észre a gorombaságot)_: Nem az a kérdés.
Hanem, hogy mért van ma hideg felvágott?
SZAKÁCSNÉ: Meleg vacsora van.
SZENDREI: Hol?
SZAKÁCSNÉ: Odaát, a nagyságos uréknál.
SZENDREI _(lenyeli a gorombaságot)_: De itt?
SZAKÁCSNÉ: Itt vasárnap van.
SZENDREI: Ez az egész?
SZAKÁCSNÉ: Ez. Vasárnap csak ott van meleg vacsora, ahol az asszony maga
főz.
SZENDREI: Másutt nincs?
SZAKÁCSNÉ: Nincs. A királynál se.
SZENDREI: Ott sincs?
SZAKÁCSNÉ _(makacsul)_: Ott se.
SZENDREI: Kitünő. Beavatott körökből jelentik.