MAGDA: Mindjárt elhitte. A gazember!
LEHOTAI: A gazember nem hitte el.
MAGDA: Derék ember.
LEHOTAI: Akkor én azt mondtam, hogy győződjön meg róla.
MAGDA _(felugrik)_: Hallatlan! _(leül.)_ Mondja tovább, igyekszem
kibirni.
LEHOTAI: Azt mondtam a férjnek, hogy jó, ha nem hiszi, jöjjön el hozzám.
Bemutatom magát neki.
MAGDA: Engem?
LEHOTAI: Magát. Holnap délután 6 órakor.
MAGDA: Hogy mutassam meg, hogy nem csak a szeretője vagyok, hanem a
szemérmetlen szeretője. Szinésznőmetresz, aki nem is szégyenli magát.
LEHOTAI: Ne igy fogja fel.
MAGDA: Játsszam el az arcátlan nőt, aki nem bánja, ha kedvese a
csókszagra vendéget is hiv. Szinésznőnek szabad. Szinésznőnek minden
mindegy. Ott szeretkezik, ahol akar, akivel akar… szinésznő: rongy
_(lehajtja a fejét, csendesen sir)_.
LEHOTAI _(zavartan néz körül)_: Kérem müvésznő, asszonyom, kisasszony…
_(megsimogatja a fejét.)_ Sir?
MAGDA _(fölkapja a fejét)_: Nem sirok. Csak szégyellem magam, hogy van
egy ember ezen a világon, aki ilyesmit föltételez rólam és akit meg sem
büntethetek érte.
LEHOTAI: Miért nem?
MAGDA: Mert idegen. Mert senkim. Ha szeretője volnék és ezt kérné tőlem,
akkor nem tenném meg és megcsalnám, a halálos ellenségével csalnám meg,
de igy…
LEHOTAI: Igy?
MAGDA: Igy… _(pauza.)_ Megteszem.
LEHOTAI: Megteszi?
MAGDA: Meg. Nem tudom miért? Meg. A szerelem miatt, ami nem érdekel.
LEHOTAI: Mindenkit érdekel.
MAGDA: A szerelem miatt, ami másé.
LEHOTAI: Mindenkié.
MAGDA: Ami sértő rám nézve.
LEHOTAI: Hizelgő… minden nőre.
MAGDA: Nem igaz, de mindegy. Megmentem az ön asszonyát.